ÚJ FIÚ A NAGYOK KÖZÖTT
Orbán Viktor valószínűleg sokat adott volna azért, hogy a kép, amely Magyar Péternek megadatott az első NATO-csúcsán, az övé legyen. A magyar miniszterelnök a csoportfotón középen állt, közvetlenül Donald Trump mögött, míg a volt kormányfő sosem kapott ilyen középponti szerepet, hiszen őt rendszerint a szélére helyezték az uniós vagy NATO-vezetők csoportképein. Orbán Viktor sokáig szövetségese és példaképeként tekintett Trumpra, hiszen az amerikai kapcsolatokat a külpolitikai „jackpotként” értékelte. A képeknek nemcsak az esztétikai, hanem a politikai jelentőségük is van; néha egyetlen beállítás többet árul el a pillanat hangulatáról, mint a megfogalmazott közlemények számos szava.
Magyar Péter Ankarában az új fiú volt a döntéshozók táborában. Nincs mögötte erős hadsereg, látványos fegyveripari kapacitás vagy olyan stratégiai súly, amely önmagában megkerülhetetlenné tenné Magyarországot a világpolitikában. A honvédség helyzete nem éppen acélos: a magyar haderő a NATO meghatározó védelmi erői közé nem tartozik, a védelmi kiadások növelése pedig olyan pénzügyi terhet jelent, amely a választók elégedetlenségét is kiválthatja. Ennek ellenére érezhető volt, hogy Magyarország helyzete a védelmi közösség keretein belül megváltozott és a partnerek újra számolni kívánnak vele.
A bizalom a NATO-ban legalább annyira fontos, mint bármilyen modern fegyverzet. Orbán Viktor utolsó évei alatt Magyarországot sokan a közös döntések gátjaként, Moszkva trójai falovaként és a nyugati egység állandó zavaró tényezőjeként kezelték. Ne feledjük, hogy a kormány éveken át gátolta Svédország NATO-csatlakozását egy olyan időszakban, amikor a tagság biztonságos védelmet jelentett az orosz fenyegetés árnyékában. Mindezt hiábavalónak tűnik, hiszen elveszítettük a bizalom minden jóságát Svédország és a többi szövetséges irányába, egyszerűen csak azért, hogy demonstráljuk szuverén álláspontunkat.
Ankarában Magyar Péternek nem volt szüksége világpolitikai bravúrokra ahhoz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Már az is tehermentesítette a szövetségeseket, hogy Magyarország végre nem az ellenséges érdekek képviseletét vállalta, hanem szövetségesként megszólalt a kérdésekben. A NATO országainak vezetői megkönnyebbülten hallgatták, amikor Magyar Péter kijelentette, hogy az orosz–ukrán háborúban Ukrajna a szenvedő fél, míg Oroszország az agresszor. Ezzel a kijelentéssel retorikai szempontból Magyarország visszakerült abba a közösségbe, amelyhez tartoznia kell. Még ha fegyverekkel nem is támogathatjuk Ukrajnát, a humanitárius segítségnyújtás és a Zelenszkijjel tervezett találkozó, valamint a Kárpátaljára tervezett közös látogatás mind azt jelzi, hogy Budapest nem kíván az ukrán ügy hatékony támogatójának lenni, de nem is akarja azt szabotálni.
Magyar Péter tudatosan kerüli a látványos gesztusokat, nem közelíti meg Trumpot, hanem azt a döntést hozta, hogy a magyar kormány visszatér a dialogus asztalához, beszél a finnekkel, németekkel, kanadaiakkal, norvégokkal és a Nyugat-Balkán vezetőivel, megbízható partneri szerepet betöltve. Ez a Trump irányvonal különösen érzékeny, hiszen a volt kormányzati oldalból lett új ellenzék számára jelenleg nem kedvező, hogy Magyar Péter első NATO-csúcsán nem amolyan kiszorított vezetőként jelent meg. Azt a narratívát sűrítették, hogy Orbán Viktor egyedüli politikusként érti Trump nyelvét, ám ha Magyar Péter elég tiszteletteljesen rázza meg az amerikai elnök kezét, máris sérül ez a mítosz. Éppen ezért szükséges a fideszes médiumok működése, hogy azt láttassák, Trump figyelmen kívül hagyta őt.
Ugyanakkor Trump esetében különbséget kell tenni: egy kézfogás nem jelent stratégiai szövetséget, ahogyan a csoportkép sem elég egy külpolitikai alapelvhez. Trump számára az érzelmi elköteleződés nem elégséges; ő csak ügyekben és alkukban képes gondolkodni, és a barátok bármikor átminősíthetők. Éppen ezért volt kulcsfontosságú, hogy Magyar Péter szövetségként lépjen fel, és ne rajongóként közelítse meg Trumpot. Orbán Viktor többször is úgy tett, mintha különleges fajsúlyú kapcsolata lenne Trumppal, noha valójában egy megjósolhatatlan amerikai elnök jóindulatára építette az ország sorsát. Magyar Péter éppen ennek a megközelítésnek az elkerülésére törekszik.
Az ankarai debütálás sikerének mértéke tehát nem abban rejlik, hogy Trump mennyire figyel rá, hanem hogy sikerül-e Magyarországnak visszaszereznie a bizalom tőkéjét, amelyet az elmúlt évek alatt aláásott. A Trump mögött készült kép egy jelentős pillanat volt, de a NATO keretein belül a kemény kérdések mindig a képek után következnek: védelmi költségvetések, hadseregfejlesztések, az ukrán magatartás, az orosz kapcsolatok és szövetségi fegyelem. Magyar Péter első csúcstalálkozója jelezte, hogy Magyarországot újra szívesebben látják a szövetség kötelékében. Az elkövetkező évek döntenek arról, hogy ez több volt-e egyszeri diplomáciai szimpátiánál.
Magyar Péter: „Egy sikeres NATO-csúcson képviselhettem Magyarországot, Donald Trumppal kezet fogtunk, és gratulált. Donald Trump engedélyt ígért Ukrajnának a Patriot rakétarendszerek gyártásához, a NATO 80 milliárd dollárt ad a Putyin-rezsim háborúja elleni védekezésre.”
