A hospice-ellátás válsága Magyarországon
A szakirodalmi becslések szerint naponta átlagosan 140 ember hal meg olyan körülmények között, amely esetében a magyar szabályozás lehetővé tenné, hogy otthon tölthessék utolsó pillanataikat, professzionális hospice-csapat támogatásával. Ezzel szemben a valóság az, hogy a magyar egészségügyi rendszer csupán napi tizenegy ember számára biztosít ilyen ellátást, és a többségük olyan szolgáltatótól kapja, amely nem tudja garantálni a jogszabályok által előírt teljes szakmai csapatot. Ez a helyzet a családokat hagyja cserben, akik gyakran kénytelenek intézményi keretek között búcsúzni a szeretteiktől.
OECD-értékelés és a magyar helyzet
A legújabb OECD-értékelés szerint Magyarország a kórházi halálozások terén a legrosszabb helyezést érte el a vizsgált harminc ország közül, ily módon az élni kívánó idősek ellátása a társadalom számára egyre sürgetőbb problémává válik. Szöllősi Melinda, az ELTE Társadalomtudományi Kara doktorjelöltjének kutatása felhívja a figyelmet arra, hogy az idős emberek többsége otthoni környezetben szeretné befejezni az életét, mégis sokan kényszerülnek kórházi ellátásra.
Kutatási eredmények és adatok
Az elmúlt évben Magyarországon 124 193 ember halt meg, és ebből a 140 naponta elhalálozó ember közül csupán napi tizenegy részesült otthoni hospice-ellátásban, a jogszabályok szerint szükséges szakmai csapat támogatása nélkül. Az otthoni hospice-ellátással foglalkozó szolgáltatók mindössze 21%-a tudta biztosítani a minden kötelező szakterületen jelenlévő szakembereket, ezzel szemben a hospice-szolgáltatások 42%-a kínálta az összes kötelező szakmai támogatást.
A problémák forrásai
Szöllősi kutatásában hangsúlyoza, hogy a valós ellátás minősége a lakóhely és az elérhető szolgáltatások függvényében nagymértékben eltérő lehet. Az ellátórendszerben ugyanis 129 ember naponta nem jut el a szükséges ellátáshoz, sokan intézetben fejezik be életüket, míg mások családi környezetükben, megfelelő támogatás nélkül próbálnak boldogulni.
Javaslatok a rendszer javítására
Szöllősi Melinda kutatásának legfontosabb megállapítása, hogy a meglévő rendszer is jelentősen javítható új jogszabályok és pénzügyi források bevezetése nélkül. Javasolja, hogy a betegek ellátásának részleteit tegyék nyilvánossá, például egy ellátási napló vezetésével, amely segítene nyomon követni az ellátási eseményeket a közös egészségügyi adatbázisban, az EESZT-ben. Ezt a naplót a háziorvos töltené ki, ezzel segítve a szolgáltatók átláthatóságának növelését, ami hosszú távon javíthatná az idősgondozás minőségét.
Összegzés
A magyarországi idősellátás helyzete tragikusnak mondható. A közöny és a rendszerszintű problémák gyakran akadályozzák meg az idősek méltó ellátását. A javasolt, „puha” kormányzási eszközök bevezetése mellett elengedhetetlenek a strukturális reformok is, hogy a jövőben javulhasson a szociális ellátás minősége és elérhetősége az idős emberek számára.
