Bajban Orbán Viktor barátai, folytatódik a lengyel ellenzék szétesése
Egyre csak mélyül a lengyel jobboldal válsága. Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök és több tucatnyi szövetségese nyáron kivált a Jog és Igazságosságból, miután Jarosław Kaczyński pártelnök ultimátumban követelte a PiS-képviselőktől, hogy szüntessék meg kapcsolatukat a Morawiecki által létrehozott Rozwój Plus, vagyis Fejlődés Plusz szervezettel. Akik nem írták alá a nyilatkozatot, azokat a vezetés úgy tekintette, hogy távoztak a pártból.
A különválás nyomán a Rozwój Plus önálló parlamenti csoportként és politikai formációként próbál helyet keresni magának a Polgári Koalíció és a radikálisabb jobboldali pártok között. A folyamat azonban nem egyirányú. Szeptember 18-án Sławomir Skwarek képviselő bejelentette, hogy elhagyja Morawiecki táborát és visszatér a PiS parlamenti klubjába. A lépés azt jelzi, hogy az új formáció szervezeti stabilitása még nem tekinthető lezártnak.
A szakadás legnagyobb következményei a közvélemény-kutatásokban is egyre jobban látszódnak. A CBOS szeptember 7. és 9. között végzett felmérésében a Polgári Koalíció 29,1 százalékot kapott az undecided szavazók becslésével, a PiS 19,1, a Konfederáció 17,9, a Konfederacja Korony Polskiej 8,1 százalékot. A Rozwój Plus ugyanebben a számításban 6,2 százalékon állt, vagyis átlépte volna az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Más mérések 4-6 százalék közé teszik Morawiecki új táborát, ezért a helyzete még bizonytalan.
Kaczyński elvesztette a gyűjtőpárt monopóliumát
A PiS számára a probléma nem csupán néhány százalékpont elvesztése. Kaczyński két évtizeden át arra építette erejét, hogy a nemzeti-konzervatív, szociálisan gondoskodó, euroszkeptikus és hagyományőrző jobboldal döntő részét egy pártban tartsa. Ez a modell 2015-ben abszolút többséget, majd nyolc évnyi kormányzást hozott. A 2023-as vereség után azonban egyszerre erősödött meg a PiS-től jobbra álló Konfederáció, és jelent meg egy mérsékeltebb, technokrata alternatíva Morawiecki körül.
A konfliktus személyi kérdésből stratégiai vitává vált. Kaczyński a párt identitásának élesebb, kulturális és szuverenista hangsúlyait erősítené; Morawiecki ezzel szemben nagyobb hangsúlyt helyez a gazdasági modernizációra, az üzleti kapcsolatokra és a középre nyitásra. A volt kormányfő támogatói szerint a PiS csak így tud új választókat megszólítani, ellenfelei viszont azt állítják, hogy az új alakulat elsősorban a korábbi párt szavazóit osztja meg.
A választási matematika új helyzetet teremt
A 2027-ben esedékes parlamenti választás előtt ezért a kulcskérdés nemcsak az, melyik párt lesz a legerősebb, hanem az is, milyen együttműködés lehetséges a választás után. A szeptemberi mérések alapján a KO többnyire az első helyen áll, ám a PiS, a két Konfederáció és adott esetben a Rozwój Plus együtt jelentős parlamenti erőt képviselhet. Az egyes pártok közötti ideológiai és személyi ellentétek miatt ebből nem következik automatikusan működőképes kormánytöbbség.
A jobboldali átrendeződés azért is fontos, mert a lengyel választási rendszer a kisebb pártok önálló indulását egyszerre jutalmazhatja és büntetheti. Az ötszázalékos küszöb fölött egy új formáció önálló frakciót szerezhet, de a szavazatok szétaprózódása csökkentheti a legerősebb párt mandátumprémiumát. Emiatt a következő hónapokban várhatóan egyszerre folyik majd nyilvános verseny és háttéralku a jobboldali szereplők között.
Morawiecki előtt ugyanilyen kettős kihívás áll. Ha túl közel marad korábbi pártjához, nehéz lesz indokolnia az önálló indulást; ha viszont élesen szembefordul vele, elveszítheti azokat a szavazókat, akik továbbra is a PiS-korszak gazdaság- és szociálpolitikájával azonosítják. A Rozwój Plus szeptember elején már saját ideológiai nyilatkozaton dolgozott, vagyis megkezdte a külön politikai arculat kialakítását.
Kaczyński számára pedig az utódlási kérdés még sürgetőbbé vált. A pártelnök továbbra is meghatározó szereplő, de a szakadás megmutatta, hogy tekintélye már nem elegendő minden belső csoport fegyelmezésére. A lengyel jobboldal ezért nem egyszerűen két táborra szakadt: több egymással versengő párt és vezető próbálja újraosztani azt a választói bázist, amelyet a PiS hosszú időn át szinte egyedül képviselt.
