A lehetőségek keresése a magyar iskolában
Az amerikai szerző, David T. Sehr 1997-ben megjelent „Education for Public Democracy” című műve mára olyan relevánsá vált, mint soha. A könyv célja, hogy bemutassa, milyen oktatási rendszer képes olyan fiatalokat nevelni, akik nem csupán saját érdekeik képviselői, hanem aktív közéleti szereplők is. Az iskolának tehát kulcsszerepe van abban, hogy az állampolgári kultúra milyen formát ölt a jövő generációk életében.
Sehr két alapvető demokráciafelfogást ütköztet: az egyik a magánérdekekre épülő, privatizált demokrácia, míg a másik a közösség szolgálatára összpontosító közösségi demokrácia, avagy public democracy. A szöveg fényében alapvető, hogy az iskola nem csupán oktatási intézmény, hanem a társadalmi értékek közvetítője is, amelynek pedagógiai gyakorlata hatással van a diákok közéleti tapasztalataira.
Jelenleg a magyar iskola előtt döntési helyzet áll: folytatja a régi, autoriter struktúrát, amelyben a felnőttek dominálnak, vagy áttér egy nyitottabb, gyerekek által is alakítható demokráciára. A tradicionális modell azt jelenti, hogy a tanárok adják a tudást, míg a diákok passzívan befogadják azt. Ebben a felállásban a diákok gyakran csupán alárendelt szereplőként léteznek, így esélyük sincs arra, hogy megértsék, mit jelent valóban részt venni egy közösség életében.
Éppen ezzel ellentétben a másik lehetőség a diákság aktív részvételét sürgeti. Itt az iskola nem pusztán a demokráciáról beszél, hanem lehetőséget ad arra, hogy a diákok tapasztalják is azt. A gyerekek véleményformálásra, viták lefolytatására és közös problémamegoldásra tanulnak, megtapasztalva, hogy a közösségi döntésekhez való hozzájárulásuk fontos és értékes. A public democracy megközelítésének lényege, hogy a diákok valódi közéleti tapasztalatokon keresztül formálódjanak.
Az irányvonalak és a jövő forrásai
A közelmúltban az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium bejelentette a „Gyermekek és diákok hangja” projektnapot, amely célja, hogy a gyerekek megosszák tapasztalataikat és javaslataikat a nevelés módjáról. A minisztérium ígérete szerint egy nyitott és biztos légkört kívánnak teremteni, ahol a pedagógusok segítik a közös gondolkodást, nem irányítják a válaszokat. Azonban a projektnap hatásának megértéséhez elengedhetetlen, hogy lássuk, mi történik ezt követően.
Ha a diákok véleménye csupán egy napra korlátozódik, az nem elégséges a rendszer átalakulásához. Ugyanakkor, ha e kezdeményezés arra sarkallja az iskolákat, hogy rendszeresen bevonják a diákokat a közös ügyekbe, akkor valóban változásokra számíthatunk. Az iskola akkor válik valóban demokratikussá, ha a fiatalok nem csupán véleményt formálnak, hanem aktívan részt vehetnek a döntéshozatalban.
Két irány, két demokrácia
A magyar iskola előtt tehát két lehetőség áll: az egyik a régi, hierarchikus rendszer fennmaradása, míg a másik a részvételi kultúra irányába mutat. A választás nem csupán az iskolák belső működéséről szól, hanem a jövő politikai kultúrájáról is. A diákok nem csupán a demokratikus jövő polgárai, hanem a közösség aktív tagjaiként is részt vehetnek a döntésekben.
Ahhoz, hogy valódi választás elé nézzünk, először is észre kell vennünk ezt az alternatívát. Mert a „Gyermekek és diákok hangja” nem csupán egy kezdeményezés, hanem egy lehetőség arra, hogy a magyar iskola jövője valóban demokratikus fejlődés irányába mozduljon el. A sorsunk a jövő tanulóin múlik – rajtuk áll, hogy milyen utat választanak.
