Vigyázat, Fidesz-veszély!
Ha esetleg öt hónap után is lettek volna még illúziók, a kötcsei találkozó és Orbán Viktornak a Bayer show-ban adott interjúja után egyértelművé vált: a Fidesz itt van, továbbra is a volt miniszterelnök mozgatja, a párt irányvonala, retorikája változatlan, megújulásról szó sincs.
Értelmetlen azzal áltatni a kormánypárti tábort, hogy a Fidesz számára eljött a vég kezdete. Húsz százalékos támogatottságra hiba lenne legyinteni. Orbán interjújára is.
Hidegleléses mosolyt fakasztó gondolatmenet, hogy Magyarország a szuverenitás áldott másfél évtizede után most újra gyarmat lesz, a gyarmattartó pedig Brüsszel – egy nemzetközi szövetség, az Európai Unió, amelynek mi is tagjai vagyunk. Miközben a nagyhatalmak, a globális tőke centrumai, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország nem jelentenek ránk veszélyt.
Hasonlóképpen cinikusan agyament fejtegetés, hogy jelenleg a jogállamiság szétverése, diktatúra kiépítése zajlik Magyarországon. A cáfolat tálcán kínált: éppenhogy a Fidesz autoriter rendszerének szétveréséről, a polgári demokratikus jogállam helyreállításáról van szó. Nem kevésbé elmebeteg újkommunistának nevezni a jelenlegi kormányzást.
Orbán fegyelmezett eszelősséggel ÁVH-nak minősíti a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, és megfenyegeti leendő munkatársait, hogy listázni, figyelni fogják őket.
A parlament felállása óta az ellenzék szajkózza: vége a jogállamnak, nincs igazi kormányzás. Új szellemű köztévénk van, a sajtó is informál az ellenzék álláspontjáról. Minden orgánumban kiemelt téma, hogy mi lesz a Fidesszel. Megújul, nem újul meg?
A magyar közéletben nem könnyű tájékozódni, mert borzasztóan rejtőzködő. A Tisza rendszerváltásról beszél, a jogállam helyreállításáról, elszámoltatásról. Ezek erőszakos, forradalminak is nevezhető politikai célok. Ugyanakkor a kormány jogállami keretek közé szorítja őket. A Tisza egyes intézkedéseinek demokrata bírálói abban a kényelmes fundamentalista illúzióban ringatják magukat, hogy április 12-én újra beköszöntött a demokrácia. Nem, még nem köszöntött be.
A Fidesz legitim politikai erő, milliós szavazótábora van, de kormányzása azt bizonyította, hogy nem polgári demokratikus szervezet. Már nem elégséges illiberális, maffiaállamot teremtő, korrupt rosszfiúként leírni. Fasiszta párttá radikalizálódott. Autoriter hatalomgyakorlás, kirekesztő nemzetfogalom, privilegizált, oligarcha tőkés elit. Ennek megerősítése volt Orbán interjújának lényegi üzenete.
Óriási hiba lenne a tiszás győzelmi mámorban figyelmen kívül hagyni, hogy a Fidesz nem a magyar levegőben lóg. Része annak a szélsőjobboldali hálózatnak, amely rá akar telepedni Európára. Oroszország nem vonult ki mögüle, a trumpi Egyesült Államok támogató kacsintásokkal bátorítja. Kína is lehetséges partnert lát benne.
A Fidesz nem tud megújulni, hiszen a Tisza győzelmes áradásának éppen Orbán pártjának a „szakadása” biztosította a kezdő energiát. Magyar Péter maga mögé állította a nemzeti oldal mérsékelt, centrista, polgári demokrata szárnyát, kiegyezett a liberális és balközép táborral, népfrontos bázist teremtett. Csak számolni kell azzal, hogy hazánkban a polgári demokráciának, a liberalizmusnak még mindig nincsenek szilárd társadalmi és politikai alapjai.
A Fidesz ugyan most „csak” húsz százalékon áll, közvetlen törvényhozói szerepe nincs, de ki tudja, mekkora erőket tud mozgósítani az állami apparátusokban, a titkosszolgálatban. Elég egy komolyabb zavar a kormány munkájában, és máris igazi erőre kaphat a szokásos antidemokrata propaganda. Korai lenne még leírni a Fideszt.
Nem a tökéletes élet a cél, hanem hogy jobb legyen, mint most. Magyarországon nincs stabil jövőjük a halmozottan sérült gyerekeknek, mert szakadozott a védőháló, így egy budapesti édesanya hatalmas elhatározásra jutott. Egy éven át kutatott, számos szempontot tartott szem előtt, mire Svájc mellett döntött. A merész terv megvalósításához közösségi összefogásra és tízmillió forintos kezdőtőkére van szükségük.
