Oroszországi választások: a háború árnyékában újra az Egységes Oroszország győzött
A szeptember 18–20. között megtartott orosz parlamenti választás előzetes eredményei szerint a részvételi arány megközelítette a 60 százalékot, a hatalompárt, az Egységes Oroszország a pártlistán mintegy 58 százalékot ért el, ami az egyéni körzetekben szerzett mandátumokkal együtt 355 képviselői helyet jelent. Ez a párt történetének eddigi legjobb választási eredménye.
A pártnak a mostaninál jobb listás eredményt csak 2007-ben sikerült elérnie, amikor valamivel 64 százalék felett teljesített. Már akkor komoly kétségek merültek fel a látványos sikerrel kapcsolatban, bár abban az időszakban az orosz gazdaság és a lakosság reáljövedelme is gyorsan növekedett. Figyelemre méltó volt ugyanakkor, hogy az előző parlamenti választáshoz képest a párt 26 százalékkal tudta felülmúlni négy évvel korábbi listás eredményét.
A választások tisztaságával kapcsolatban már 2003-ban, az első Putyin elnöksége idején tartott dumaválasztáson is felmerültek aggályok. A szavazás tisztességes lebonyolítását ellenőrző Golosz számításai szerint a tényleges és a hivatalosan kihirdetett listás eredmény között legalább 6 százalék lehetett a különbség. A 2007-es választáson a hatalom mintegy 8 százaléknyi fiktív szavazattal növelte az Egységes Oroszország eredményét, hogy biztosítsa az alkotmányozó többséget. Szergej Spilkin szerint a párt tényleges támogatottsága akkor nem 64, hanem csak 56 százalékos volt.
A 2011-es dumaválasztás már egészen más körülmények között zajlott. Oroszország még nem heverte ki a 2008–09-es globális pénzügyi válság következményeit, a növekedés lelassult, és kialakult egy, a lakosság 15-20 százalékát kitevő középosztály, amely a korrupció visszaszorítását, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a választások tisztaságát is elvárta volna. A hivatalos listás eredmény szerint a hatalompárt valamivel több mint 49 százalékot szerzett, ami 238 mandátumhoz volt elég, de az abszolút többség is csak legalább 15 százaléknyi hozzáadott szavazattal jött létre. Ez volt az első olyan dumaválasztás, ahol a szavazatszámlálásba durván beavatkoztak, ami hónapokon át tartó tiltakozási hullámot váltott ki.
A 2016-os dumaválasztást a Krím annektálását követően igyekeztek látványos konfliktusok nélkül lebonyolítani. A hivatalosan kihirdetett országos részvételi arány nem érte el a 48 százalékot, Moszkvában és Szentpéterváron a választójoggal rendelkezők alig harmada járult urnákhoz. A hatalompárt listás eredményét Spilkin számításai szerint legalább 14-15 százalékkal növelték meg, ami ismét alkotmányozó többséget biztosított. A 2016-os választást még egyetlen nap alatt tartották, a következőket – beleértve a 2024-es elnökválasztást is – már három napra elnyújtva rendezték meg. A többnapos voksolást a Covid-járványra hivatkozva vezették be, de a valódi cél az volt, hogy nehezebb legyen ellenőrizni a választások tisztaságát.
A választások ellenőrzését a hatalom más módokon is akadályozza. A 2011–12-es választások után bevezetett kamerás megfigyelést 2021-ben megszüntették, a pártok választási megfigyelőit pedig különböző módokon próbálják munkájukban akadályozni. Mindehhez társul a háború és az a durva indoktrináció, amellyel a hatalom az Ukrajna ellen indított háborút igazságosként próbálja bemutatni. Ebben a légkörben Putyint 2024-ben addig példátlan, 87 százalékot meghaladó támogatottsággal választották ismét elnökké. A háború részben félelmet kelt az emberek körében, részben felmenti a hatalmat számos korábbi korlát hatálya alól, és már a látszatra sem ad, amikor újra és újra elcsalja a választást – ez lehet a most megtartott dumaválasztás legfőbb tanulsága.
