Török tőkepiaci botrány érte el Erdoğan pártját
Lemondott az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) egyik alelnöke, Fatma Betül Sayan Kaya, korábbi családügyi miniszter, miután ellenzéki politikusok bennfentes kereskedelem gyanúját vetették fel a politikus és férje tőzsdei tranzakciói miatt. Kaya közölte, hogy politikai felelősséget vállal, és támogatja a független vizsgálatot. A vádakat a hatóságoknak kell tisztázniuk, jogerős megállapítás egyelőre nincs.
A botrány 131 befektetési alapot és több mint 450 ezer embert érint, az alapok teljes értéke mintegy 18 milliárd dollár. A válság középpontjában több vagyonkezelő és brókercég áll, köztük a Tera Yatırım és a hozzá kapcsolódó alapkezelő. A hatóságok szeptemberben több alap felszámolását is elrendelték, miután egyes kezelők nem tudták teljesíteni a befektetők visszaváltási igényeit.
Hosszú várakozás a befektetőkre
A felszámolás alatt álló több mint száz alap értéke körülbelül 18 milliárd dollár, és 455 758 magánbefektető érintett. A befektetőknek akár hat hónapot is várniuk kell arra, hogy kiderüljön, mennyi pénzt kapnak vissza. A BIST–100 index a botrány legsúlyosabb napjaiban közel 11 százalékot esett, miközben a török kockázati felár is emelkedett. A líra ugyanakkor nem került hasonló nyomás alá, ami azt jelzi, hogy a piac egyelőre inkább tőkepiaci és szabályozási válságként, nem pedig teljes pénzügyi rendszerkockázatként kezeli az ügyet.
Manipulált részvények a háttérben
A nyomozás egyik fő iránya az, hogy bizonyos alapok alacsony forgalmú részvények árát mesterségesen hajthatták fel. Az ilyen konstrukcióban az alapok egymással összefüggő vagy kis közkézhányadú cégek papírjait vásárolják, ami látványos árfolyam-emelkedést okozhat. A magas hozam új befektetőket vonz, akiknek pénze tovább erősíti az árfolyamot. A rendszer addig működhet, amíg elég friss tőke érkezik, de gyorsan összeomolhat, ha tömeges visszaváltási igény indul.
A török ügyészség és tőkepiaci felügyelet több vezetőt őrizetbe vett vagy vizsgálat alá vont. Emre Tezment, a Tera Yatırım alapítóját és más érintetteket letartóztatták, a nyomozásban súlyos csalás, bűnszervezetben való részvétel és a tőkepiaci szabályok megsértése is szerepel. A hatóságok több vállalat és magánszemély vagyonát befagyasztották, majd egyes cégeknél később feloldották a korlátozásokat. A vizsgálat így továbbra is több szálon fut.
Állami bankok bevonása a felszámolásba
A kormány az İşbankot és az állami Ziraat Bankot is bevonta az érintett portfóliók rendezésébe. A cél az, hogy az eszközöket ne kényszerértékesítéssel, néhány nap alatt adják el, mert az további árfolyamzuhanást okozna, hanem ellenőrzött, akár fél évig tartó felszámolással próbálják maximalizálni a befektetőknek visszajutó összeget.
Pénzügyi következményein túl a válság a szabályozó hatóságok hitelességét is érinti, mert korábbi figyelmeztetésekről is megjelentek beszámolók. Külön kérdés, hogy a felügyeleti szervek mikor és mennyit tudtak a kockázatokról. Ramazan Başak, a pénzügyi bűncselekményeket vizsgáló MASAK volt vezetője szerint a tőkepiaci adatokból gyorsan azonosíthatók azok a tranzakciók, amelyek szokatlan időzítése bennfentes információ használatára utalhat. A Financial Times és török lapok szerint már korábban is érkeztek figyelmeztetések egyes alapok működésével kapcsolatban. Ezek pontos tartalmát és a hatóságok reakcióját most a politikai vita is középpontba állította.
Erdoğan kármentést ígér
Erdoğan azt mondta, hogy minden felelőst el fognak számoltatni, ugyanakkor igyekezett elválasztani a botrányt a török pénzügyi rendszer egészétől. A kormány szerint a bankrendszer stabil, a probléma az alapkezelői piac meghatározott részére korlátozódik. A pénzügyi tárca és az elnöki hivatal szeptember végén koordinációs tanácsot hozott létre a felszámolások felügyeletére, a befektetői követelések kezelésére és a piaci bizalom helyreállítására.
A botrány politikai hatását növeli, hogy Törökországban továbbra is magas az infláció, és sok háztartás a líra értékvesztése miatt keresett magasabb hozamot részvényekben és befektetési alapokban. A veszteségek ezért nem kizárólag professzionális befektetőket érintenek. A közel félmillió károsult között sok kisbefektető van, aki megtakarításait próbálta védeni az inflációtól. A visszafizetések üteme és mértéke így társadalmi kérdéssé is válhat.
A magas nominális kamatok mellett is sokan olyan eszközöket kerestek, amelyek a hivatalos inflációnál nagyobb hozamot ígértek. A rendkívüli teljesítményt mutató alapok ezért különösen vonzóak voltak, miközben a mögöttes részvények likviditási kockázata és valós értékeltsége a lakossági befektetők számára nehezen volt átlátható.
A következő hónapok kérdései
A következő hónapokban három kérdés lesz meghatározó: mekkora veszteséggel zárul az alapok felszámolása, bizonyítható-e bennfentes kereskedelem politikai kapcsolatokkal rendelkező szereplőknél, és megállapítható-e szabályozói mulasztás.
