Hatezer tengerész vár biztonságos átjutásra a Hormuzi-szorosban
Mintegy négyszáz hajó és hatezer tengerész rekedt hosszabb időre a Perzsa-öbölben a februárban kezdődött háború óta. A forgalom az utóbbi hetekben időnként élénkült, de továbbra is kiszámíthatatlan, miközben a személyzetek ellátása és a biztonságos áthaladás komoly gondot jelent.
Hat hónappal a közel-keleti háború kitörése után sem állt helyre a biztonságos hajózás a Hormuzi-szorosban. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet összesítése szerint a konfliktus kezdete óta legfeljebb négyszáz hajó, fedélzetükön mintegy hatezer tengerésszel nem tudott biztonságosan kijutni a Perzsa-öbölből. Az IMO addig legalább hetven, nemzetközi hajózást érintő támadást erősített meg, amelyekben tizenkilenc tengerész vesztette életét.
A helyzet ugyanakkor nem jelent teljes hajózási blokádot. A Kpler szeptember végi adatai szerint a forgalom erősen ingadozik: volt olyan nap, amikor csak kilenc áruszállító hajó haladt át a szoroson, de szeptember 23-án mintegy hatvan kereskedelmi járművet regisztráltak. A háború előtti, napi nagyjából 125 nagy kereskedelmi hajóhoz képest ez továbbra is jelentős visszaesés, de azt mutatja, hogy időszakosan megnyílnak a közlekedési ablakok.
A bizonytalanság leginkább a személyzeteket sújtja. A hosszú ideje várakozó hajókon rendszeresen újra kell szervezni az élelmiszer-, ivóvíz-, üzemanyag- és gyógyszerellátást, miközben a legénységcserék is nehezebbé váltak. A nagyobb tartályhajók egy része képes saját édesvizet előállítani, mások azonban külső ellátóhajókra támaszkodnak. Ezek mozgását ugyanazok a biztonsági kockázatok korlátozzák, amelyek miatt a kereskedelmi flották is óvatosak.
Az ellátás földrajzilag sem egyformán nehéz. A Perzsa-öböl északi és nyugati részén fekvő kikötők, köztük kuvaiti, katari és emírségekbeli bázisok bizonyos útvonalakon továbbra is képesek kiszolgálni a várakozó hajókat. A Hormuzi-szoros közvetlen közelében és az Ománi-öböl egyes részein viszont nagyobb a támadás, az aknaveszély és a félreazonosítás kockázata, ezért a kisebb kiszolgáló egységek is csak korlátozottan vállalnak utakat.
Donald Trump elutasította a Hormuzi-szoros megnyitásáról szóló iráni javaslatot
A kereskedelmi hajózás szempontjából az egyik legnagyobb probléma a biztosítás. A háborús kockázati díjak megugrottak, egyes társaságok pedig ideiglenesen visszavonták vagy szigorú feltételekhez kötötték a fedezetet. Ez akkor is fékezi a forgalmat, amikor a katonai helyzet néhány órára vagy napra kedvezőbbé válik. A hajótulajdonosoknak ugyanis nemcsak az útvonal biztonságát, hanem egy esetleges káresemény pénzügyi következményeit is mérlegelniük kell.
A szoros jelentőségét az adja, hogy a világ egyik legfontosabb energiakereskedelmi útvonala. A háború előtt a globális kőolaj- és LNG-szállítás jelentős része haladt át rajta. A Kpler adatai szerint szeptember 20-ával kezdődő héten 33,7 millió hordó nyersolajat vittek ki a szoroson, főként szaúdi és iraki rakományokkal. Ez jelzi, hogy a térségből továbbra is jut energia a világpiacra, de a mennyiség és az útvonalak jóval változékonyabbak lettek.
A hajók személyzete számára a veszély nem ér véget azzal, hogy nem indulnak útnak. A hosszan tartó veszteglés pszichés terhelést, egészségügyi problémákat és munkaügyi konfliktusokat is okozhat. A tengerészek közül sokan hónapok óta nem tudják, mikor érhetnek biztonságos kikötőbe vagy mikor válthatják le őket. Az IMO ezért nemcsak a hajózás szabadságának helyreállítását, hanem gyakorlati humanitárius megoldásokat is sürget.
A szervezet júliusi tanácsülésén ismét megerősítette, hogy a nemzetközi hajózásra használt szorosokon való áthaladás jogát nem lehet fenyegetni, akadályozni vagy felfüggeszteni. A diplomáciai egyeztetések ennek ellenére lassan haladnak. A térség államai eltérően ítélik meg az ellenőrzés, a biztonsági garanciák és a hajózási szabályok kérdését, miközben a háború katonai logikája újra és újra felülírja a kereskedelmi szempontokat.
Olajfoltok terjednek a Hormuzi-szorosnál, egyre súlyosabbá válik az ökológiai kockázat
A környezeti kockázatok is nőnek. Sérült tartályhajók, elhúzódó mentési műveletek vagy kikötői támadások esetén olaj kerülhet a zárt Perzsa-öbölbe, ahol a szennyezés gyorsan elérheti a part menti élőhelyeket. A kárelhárítást ugyanakkor ugyanaz a biztonsági helyzet nehezíti, mint a hajózást: mentő- és kiszolgálóegységeket csak akkor lehet nagy számban kiküldeni, ha számukra is elfogadható kockázatú útvonalat biztosítanak.
A következő hetekben ezért nem önmagában az lesz a döntő, hány hajó kel át egy-egy napon a Hormuzi-szoroson. Tartós javulásról akkor lehet beszélni, ha kiszámíthatóvá válik a közlekedés, helyreáll a biztosítási piac, és rendszeresen eljut az utánpótlás a várakozó hajókhoz.
