Palágyi Péter Pál: Méltányosság
Az emberi sorsok keresztútján a lágerben valaki mindenkit felfigyel. Jár-kel, beszéde hallatszik, még ha csak annyi is: „Nnna?” Mint egy forgószél, vagy ahogyan a tatárok lépnek. Hadarva szól, és mire felfogod, már rá is parancsolt. Azt mondja, segít, de a végén észrevétlenül ott találod magad, hogy munkád sincs.
Ez az egyén sokszor kiváltja mások bírálatát. Nagy ambivalenciával képesek vagyunk viszonyulni hozzá. Néha az az érzés fog el, hogy fellógatnám egy lámpavasra, de persze nem teszem, hiszen más megteszi helyettem. Csak tegnap vettem észre, ahogy kezdett kékülni az arca, nyelve kilógott a fáradtságtól. Majd megkereste őt a főnök, és magával vitte. Kék festékkel mázolta a konténereket, miközben koncentrált. Ekkor felmerült bennem: ez így jó!
Megkötöttem a cipőfűzőmet, és folytattam a dolgomat. Az élet megy tovább, a körülmények ellenére is.
Forrás: nepszava.hu/3307357_palagyi-peter-pal-meltanyossag
