Kicselezni a Halált – Peer Krisztiánnal Sebekről Egy Escher-Képben
„Az őszinteséggel és a manipulációval is kényszeres viszonyban vagyok” – vallja Peer Krisztián, akinek legújabb verseskötete, a Pazarlás, nem csupán tartalmában kiemelkedő, hanem könyvtárgyként is különleges. A kötet bemutatása során a költő korunk esztétikai kihívásairól, provokációiról és a mindennapi élet apróságairól, mint például a kávé ára, is beszélgettünk.
Peer Krisztián művészetében visszatérő motívumok egyike Kuvik Viki, dr. Bubó habókos nagynénje, aki Romhányi József meséiből sejlik fel. Az ő hatása nem csupán utólagos játék, hanem életrajzi tényező is: gyermekkori élményei tükrözik a költői identitását. „Gyerekként rongyosra olvastam a meséit, és a rajzfilmsorozat is a kedvenceim közé tartozott” – mondja, hogy maga a költői hangja Adyból és a kuvikból formálódott.
A Pazarlás kötetben Viki szereplése a világ társadalmi problémáit felvető szimbolikus gesztus. A túlnépesedés és a migráció problémáján keresztül a költő újraértelmezi a mai költő feladatát, amely nemcsak a kifejezés, hanem a kritikai reflexió is. Peer arra figyelmeztet, hogy a költészet nem lehet elhanyagolható, hiszen „A kapitalizmus parancsolatainak ellentmondásaként” kell fellépnie.
A költő szókimondása és provokatív attitűdje a verseiben és interjúiban folyamatosan jelen van; nem fél kiosztani a társadalom különböző képviselőit. „Mindig pengeélen táncol” – hogy visszautaljon a személyes élményeire, hogy édesapja bántalmazó természete mellett hogyan tanulta meg a manipulációt. „Hatéves koromban már tudtam, hogyan manipuláljam a felnőtteket a konfliktusok megelőzése érdekében.”
Peer költészete önreflexív: „Gyakran le is leplezi önmagát, az eszközeit gúny tárgyává teszi” – egyfajta gúnyos önelemzés jelenik meg munkáiban. A költő folyamatosan keresi az életszerű kifejezést, de mindig visszautal a múltjára, a gyermekkori izoláció sem hagyja szabadon. „A hülyéskedés is része ennek, önmagamat kifigurázva kerestem a helyem” – magyarázza.
Miközben a népdali egyszerűség felé törekszik, Peer elmondja, hogy az önreflexió elkerülhetetlen. „A költészet nem csupán a tudás megjelenítése, hanem a munka folyamatának bemutatása is.” A Pazarlás kötetben ezt a szándékot felerősíti a tervezett új kiadások, amelyek során az olvasókat is bevonja a költemények újraértelmezésébe. „Bárki átírhatja Az újraírás akadályai című versét, és bekerülhet a következő verzióba.”
Peer Krisztián a költészeten túl a zenében is aktív, zenekarral dolgozik, amelynek célja, hogy szélesebb közönséget érjen el. „A zenekar lehetőséget ad arra, hogy közérthetően szólítsam meg az embereket” – mondja, hozzátéve, hogy a költészet mélységeinek felfedezése is szoros kapcsolatban áll a zenei kifejezéssel.
Végül, a költő sebekre és gyászra vonatkozó metaforájáról beszél: „Már két kötettel ezelőtt is arról írtam, hogy a foglalkozásom nyitva tartani sebeket, hátha felfakad belőlük a sebgyógyító folyadék.” Peer Krisztián hangsúlyozza, hogy a sérülések, amiket gyermekként szerzett, alapvetően formálják költői identitását, és a gyász, mint állandó vonatkozás mindig ott lebeg a szövegeiben.
Forrás: nepszava.hu/3306705_kicselezni-a-halalt-peer-krisztiannal-sebekrol-egy-escher-kepben
