Kenedi János Elbocsátása és Öröksége
„Amikor Kenedi Jánostól búcsúzunk, gyászoljuk a lehetséges történelmet, a mi lehetséges történelmünket is. (…) Az izgatta, hogy mi lesz velünk, ha gyenge ebben a hazában a demokratikus késztetés, beérjük-e bármi mással, mint a demokratikus forradalom hagyományával? Nos, barátaim! Beérjük? És ha eddig beértük, beérjük-e eztán is? Ha valamit, hát ezt a fullasztó kérdést biztosan ránk hagyta örökül” – e szavakkal búcsúzott Karácsony Gergely főpolgármester Kenedi Jánostól, Budapest díszpolgárától, akit a „pesti aszfalt apródjaként” is emlegettek. A Kádár-kori demokratikus ellenzék jelentős alakja pénteken, az Óbudai Temetőben köszöntötték el tőle.
Kenedi János, a neves esszéíró, 2025 novemberében hunyt el 78 éves korában. Pályafutása során újságíróként és irodalmi szerkesztőként tevékenykedett, mígnem a szamizdat irodalom terjesztése miatt tilalom sújtotta, ami megakadályozta, hogy foglalkoztatásra és publikációra kerüljön. Meghatározó szerepet játszott a Bibó-emlékkönyv összeállításában és az 1985-ös monori találkozó, a magyar demokratikus ellenzék első nagy eseményének megszervezésében.
A rendszerváltás időszakában a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja volt, jelentős szerepet vállalt a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának megfogalmazásában, valamint a Nyilvánosság Klub ügyvivője is lett. Továbbá, az 1956-os Intézet tudományos munkatársaként tevékenykedett, és ő vezette az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló bizottságot, melyről a Kis állambiztonsági olvasókönyv tanúskodik.
Kenedi János élete és munkássága nem csupán a múlt, hanem a jövő iránti felelősségérzetet is hordoz magában, ami újabb kérdések sorát vetheti fel a demokratikus értékek védelméről és jövőjéről hazánkban.
