Bárki Képes Adni: Az Önkéntesség Új Dimenziói Fogyatékossággal Élők Számára
Az önkéntesség fogalma egyre inkább teret hódít Magyarországon, különösen azután, hogy a középiskolások számára bevezették a kötelező közösségi szolgálat teljesítését az érettségi megszerzésének feltételeként. A program célja, hogy a fiatalok a csapatépítés és a személyiségfejlesztés keretein belül tapasztalhassák meg a segítőkészség erejét. Noha sokan gondolhatják, hogy az önkéntesség kizárólag egészségesek privilégiuma, a Nem Adom Fel Alapítvány által koordinált Be Volunteer! ERASMUS + projekt új perspektívát nyújtott az inkluzív önkéntesség területén, lehetőséget adva a fogyatékossággal élőknek is, hogy aktívan részt vegyenek a közösségi életben.
A projekt célja az volt, hogy öt ország – Olaszország, Spanyolország, Észak-Macedónia, Bulgária és Magyarország – fiatal fogyatékossággal élő egyének számára lehetőséget biztosítson arra, hogy önkéntesként hozzájáruljanak a közösséghez. A program részeként minden ország tíz fiatal fogyatékossággal élőt vont be, akik különböző projektek keretein belül bizonyíthatták, hogy rendelkeznek olyan értékekkel és tudással, amelyekkel segíthetnek másokon, legyenek azok sérült emberek, idősek vagy civil szervezetek.
Papp Szabolcs, a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője hangsúlyozta, hogy a program egyedülálló lehetőségeket teremtett, hiszen egyetlen részt vevő ország sem rendelkezett korábbi tapasztalatokkal az inkluzív önkéntesség terén. Az önkéntes munka egyedi előnyeit a már korábban lebonyolított hasonló kezdeményezések során ismerték meg, amikor például Szegeden egy idősotthon kerítését festették le. Most azonban a projekt lehetőséget biztosított arra, hogy a résztvevők országhatárokon átívelő együttműködés során tapasztalatokat cseréljenek.
A program során a résztvevők fejenként 10-15 órát dolgoztak, amit fél-háromnegyed év alatt teljesítettek. Sokak számára a feladatok annyira vonzóvá váltak, hogy a projekt befejezése után is folytatták az önkéntes tevékenységeiket. A program alapvető célja volt, hogy anyagi támogatást nyújtson a fogyatékossággal élők részére, hiszen eljutni a munkahelyszínekre, vagy eszközökhöz hozzáférni nem egyszerű feladat. A legtöbb esetben mentorok nyújtottak támogatást az önkéntes munka során.
Papp Szabolcs kiemelte, hogy a program során számos megható történetet hallottak, amelyek megerősítették tevékenységük értékét. Egy különösen emlékezetes esetben egy értelmi sérült nő, aki szenvedett az állatok szeretetétől, lehetőséget kapott arra, hogy egy állatkertbe látogathasson, ahol etette és ápolta az állatokat. Ez a tapasztalat nemcsak az ő, hanem a projekt más önkénteseinek életét is gazdagította, hiszen láthatták, hogy a segítségnyújtás mindenkinek örömet okozhat.
A projekt befejezése után a részt vevő országok civil szervezetei még mindig aktívan kommunikálnak egymással, és az elkészült Be a Volunteer! Jó gyakorlatok kézikönyve segíti a tapasztalatok megosztását. A cél, hogy a gördülékeny együttműködés során még több fogyatékossággal élő embernek nyújtsanak lehetőséget az önkéntesség által nyújtott öröm megélésére.
Papp Szabolcs fogalmazott: „Szeretnénk, ha kialakulna ennek a kultúrája, és a sérült emberek is felismernék, hogy ők is gazdagítják a társadalmat, nemcsak passzívan befogadók, hanem aktív résztvevők. Az önkéntesség nemcsak arról szól, hogy adunk, hanem hogy értéket és szeretetet kapunk viszont.” A tapsztalatok alapján világosan látszik, hogy a fogyatékossággal élők is képesek hozzájárulni a közösséghez, hiszen minden apró segítség, amit nyújtanak, építi a társadalmat és gazdagítja önmagukat.
A legfrissebb népszámlálási adatok szerint 2022-ben Magyarországon körülbelül 273,6 ezer ember vallotta magát fogyatékosnak. A fogyatékosság típusait tekintve a mozgásukban korlátozottak vannak a legtöbben, de a helyzet rámutat arra, hogy a fogyatékossággal élők számos értéket és lehetőséget magukban hordoznak, ami fontos, hogy a többség számára is nyilvánvalóbbá váljon.
