Út a Méltóság Felé – A Női Flotta Találkozója
A Női Flotta harmadik találkozója a méltóság és a méltóságtól való megfosztás kérdéskörét járta körül, egy olyan téma, amely nélküle már-már elfeledten hatja át mindennapjainkat. A Dajer Alapítvány rendezvényén, ahol a negyven feletti nők láthatóságáért dolgoznak, már az érkezést követően érezni lehetett a közösségi szellem erejét. Az egykori józsefvárosi fodrászszövetkezet terében több tucat nő ülve hallgatta a kerekasztal-beszélgetést, amelynek élén Barna Era állt, aki már korábbi alkalmak során is fáradhatatlanul irányította a diskurzusokat.
A rendezvényen résztvevő három kiváló női szakember – Csoszó Gabriella fotóművész, Farkas Éva szociális szakember és Sándor Judit bioetikus jogász – mindannyian egyetértettek abban, hogy a női szolidaritás terén még sokat kell dolgozni. A méltóság elvesztése pillanatok alatt bekövetkezhet, de ha van mögöttünk női támogatás, könnyebben átvészelhetjük a nehéz helyzeteket. Szomorú tapasztalat, hogy a nők sokszor egymást ítélik el, anélkül hogy ismernék a másik hátterét. A tolerancia és a megértés hiányzik, helyette gyakran az ítélkezés dominál.
A méltóság fogalmát nemcsak az önértékelés, hanem az ismeretszférán belüli kapcsolatok is alakítják. Friedrich Schiller A nő méltósága című munkájának idézete ezt a szempontot világítja meg: „Tiszteld a nőket! ők szövik és fonják/Földi sorsunkba a mennyei rózsát.” A találkozón megosztották Giséle Pelicot megdöbbentő esetét is, akit tizenegy éven át erőszakoltak meg, míg öntudatlan állapotban volt. E tragikus történet példa arra, hogy milyen szörnyű következményekkel járhat a méltóságtól való megfosztás, és Giséle bátorsága, amellyel a nyilvánosság előtt felvállalta szenvedéseit, inspirációt jelentett mindazok számára, akik hasonló helyzetben vannak.
A méltóságvesztés szintén megjelenik a mindennapi élet apró pillanataiban. Egy orvosi vizsgálat során például különösen érzékeny lehet, hogyan közlik velünk a diagnózist. A Kovács család szülés utáni tragédiájának nyilvános bejelentése is egy kényelmetlen példa arra, mennyire megalázó lehet egy ember méltóságát ízléstelen módon megsérteni.
A nők társadalmi elvárásai mindig is helytelen birkózásokhoz vezettek, hiszen azt sugallják, hogy az anyaság, a donor szerep vagy a szépség valamilyen formában a társadalmi elismerés alapja. Az öregedés, a fizikai megjelenés kötelező értékelése gyakran lehúzó lehet, hiszen a közösségi médiában azonnal megjelennek a külső kritikák, amelyek aláássák a női önbecsülést.
Gabriella elmesélte, hogy miután fotózott hajléktalan nőket, rávilágított, mennyire fontos a láthatóság és az, hogy az emberek ne úgy tekintsenek a másikra, mint valami tárgyra. Az emberek méltóságának megőrzése érdekében mindannyiunknak tennünk kell, hogy észrevegyük egymást és támogassuk a másikat.
Sándor Judit figyelmeztetett a „még bókokra,” amelyek nemcsak felületesek, de tévútra is vezetik a nőket a társadalomban, hiszen folyamatosan a „tökéletesség” ígéretével terhelik őket. Az elöregedés, és a nőiesség megélése sok esetben rettenetes kihívások elé állít bennünket, mindkettő elismerést és megértést érdemel.
Összegzésül, a méltóságot nem szabad kiérdemelnünk, hiszen az alanyi jogon jár mindenkinek, aki erre a világra született. A Dajerben rendezett találkozók célja, hogy a negyven feletti nők láthatóak maradjanak, ahol a közös csevegések és eszmecserék mellett újra és újra megtalálhatjuk önmagunkat, egyensúlyt teremtve a társadalmi elvárások és a valódi vágyaink között.
