Körmenet a kilencedikről
Ez nem a hagyományos körmenet, amire a húsvéti időszakban gondolnánk, de talán mégis utal a feltámadás szellemiségére. Most éppen Orbán Viktor körüli eseményekről beszélünk, a miniszterelnök saját „nagy hetéről”. Először Hontban, majd Hajdúnál látható, ahogy a támogatói köre bővül, bár kérdéses, hogy kik állnak majd mellette az utolsó héten. A legfrissebb partnerek, akikkel megjelenik, úgy tűnik, szakmai és határozott megközelítést képviselnek, azonban valójában korlátozott mozgásterük van, hiszen egyáltalán nem sérthetik meg a miniszterelnök érzéseit. Emlékezhetünk például Rónai Egon legutóbbi interjújára, amikor Orbán a kérdésekre egyre inkább agresszívan reagált, és a riportert visszavonulásra kényszerítette.
Ez az orbáni körmenet arra az elképzelésre épít, hogy csupán Orbán képes megfordítani a Fidesz sorsát és a versenyt megnyerni. Az extrém kockázat azonban abban rejlik, hogy ha nem hozza a kívánt eredményeket, az ő vállát terheli a felelősség, ami akár a politikai karrierje végét is jelentheti. Talán ez is indokolja a színfalak mögötti új PR-szakemberek sorozatos bekapcsolódását, akik a közönség felé egy gondoskodó, közvetlen ember imázsát próbálják megjeleníteni. A közösségi médiában sorra jelennek meg a rövid, egyszerű kérdéseket feltevő etűdök, ahol egy rejtélyes hölgy kérdezgeti, hogy hová megy az elnök, mikor van a kelés, és számtalan egyéb, banális kérdést. Az interjú keretein belül egész egyszerű válaszokat adhat Orbán, bár ezek a szituációk sok esetben hamisnak, vagy akár hazugnak tűnnek.
Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az interjúban történik egy ritka és őszinte pillanat is, amely Orbánt jellemzi. A kormányfő az interjú során meglepően nyitottá válik, és hajlandó felfedni a lényeget. A brüsszeli döntések körüli vitákról érdeklődik Hajdú, aki felveti, hogy nem lenne-e célszerűbb a békepipa elszívása az EU vezetőivel a szükséges pénzek megszerzése érdekében. Orbán válasza egyértelmű: „Az én taktikám nem a békepipa, hanem a tomahawk.” A tomahawk, amely egy harci balta, amit dobófegyverként is használnak, jól tükrözi Orbán politikai karakterét: mindig készen áll arra, hogy harcba szálljon mindazokkal, akik őt bírálják.
Jelenleg azonban Brüsszelben huszonhat ellenféllel néz szembe, akik valójában segíteni kívánnak Magyarországnak, pénzügyi támogatásokkal, habár Orbán ezt az összegzést egyre inkább elhanyagolhatóként kezeli. A miniszterelnök viszont semmiképpen sem hajlandó fegyvert adni az egyes kritikákra, ehelyett készséges partnerként működik együtt az orosz vezetőkkel, akik mellett a békepipa szellemében való együttműködésre törekszik, nem pedig a harcra.
Előttünk áll még egy sorsdöntő hét a választásokig, amely számos izgalmas, és talán megdöbbentő eseményt tartogathat.
