A fekete csiga figyel – Vörös István műve
A Népszava elleni merénylet hírére évszázadok fájdalmát egy fekete, hideg meztelencsiga formájában érezhetjük, amely lassan, de biztosan mászik be lelkünk rejtett zugába. E titokzatos lény a mellkasunkon helyezkedik el, és a józanságot, mint egy szent küldetést deklarálja, miközben az őrület csapdájába is vonz minket.
De nem ő az egyedüli szövetséges ebben a zavaros világban; más állatok is csatlakoznak a balhés tánchoz. Ott van például a hazugságkedvelő papagáj, aki ha valósággal találkozik, csak annyit mond: „Ne dumálj!”, miközben a Holdat ezüstpénzként pazarolja el elmondhatatlan szenvedélyével.
Bár a nagy csiga terráriumba került, sikerült újra előmásznia a sötét háttérből. Az emberi természet furcsa képessége, hogy gyorsan elfelejti a múltat – túl hamar felejtjük el, milyen is az élet valódi valósága.
A vadon élő lajhár, amely önmagát bajnokként hirdeti, pimaszul biztat arra, hogy a semmiben találjuk magunkat, lebegtessük magunk előtt a lehetőséget, ami soha nem volt. Mindez a zűrzavar és a káosz közepette alakítja világunkat, ahol a valóság határvonalai egyre inkább elmosódnak.
Gyászolva az élőt – Beszélgetés Szabó Imola Juliannával
„Évek óta írom felmentésed sorait” – szólnak a Kivétel a nincs című verseskötet sorai, melyekben a női lét különböző arcaival találkozhatunk. Ez a gyönyörű könyv burjánzó sorokkal ad hangot egy alkoholista anya és gyermekének mindennapi harcainak. Szabó Imola Juliannával folytatott beszélgetésünkben a szenvedélybeteg szülők, valamint a szülővé vált gyermekeik küzdelmeit és az anyaszerepek komplexitását érintettük, feltárva e nehéz léthelyzet érzelmi mélységeit.
