A magyar jogállamiság romlása és a roma jogvédelmi mozgalmak hanyatlása
A Fidesz kormányzása alatt Magyarországon szisztematikusan leépült minden olyan intézmény és szervezet, amely a hatalom társadalmi ellenőrzését biztosíthatta volna. Ezt a drámai képet festi le Horváth Aladár, aki a Roma Polgárjogi Alapítvány megalakulásának harmincadik évfordulóján fejtette ki véleményét. Horváth szerint a jogvédelem leghatékonyabb eszköze egy működő liberális jogállam, hiszen enélkül sem a romák, sem más társadalmi csoportok nem számíthatnak valódi védelemre az őket érő jogsértésekkel szemben.
Az „aranykor” és a bukás kezdete
Az 1995-től 2006-ig tartó időszakot Horváth Aladár a jogállamiság és a magyar jogvédelem fénykorának nevezi. A rendszerváltást követően Magyarországon átfogó demokratizáció zajlott, amely egy erős alkotmányos kontrollt és független jogintézményeket eredményezett. Az időszak magas pontját a Roma Polgárjogi Alapítvány megalakulása jelentette, amely a rendszerváltás egyik fontos civil mozgalmának alapját képezte.
2006-tól azonban gyökeres változások kezdődtek. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „őszödi beszéde” után kirobbant zavargások, az olaszliszkai lincselés és a cigányok elleni terrortámadások olyan súlyos társadalmi problémákra világítottak rá, amelyek egyre inkább megingatták a jogállami működés alapjait. Horváth szerint mindemellett a politika jobbra tolódása és a szélsőjobboldali eszmék térnyerése is hozzájárult a demokratikus rend felbomlásához.
A gazdasági és társadalmi válság mélyítése
Horváth Aladár rámutatott az EU-csatlakozás után beérkező források felelőtlen kezelésére is. A támogatások jelentős részét nem a vidék felzárkóztatására vagy a roma közösségek helyzetének javítására fordították, hanem azok többsége korrupció áldozata lett. A pályázatokat helyi önkormányzatok és különböző centrumok sajátították ki, miközben a vidéki Magyarország egyre mélyebb szociális és gazdasági válságba süllyedt.
A nemzeti politika szélsőjobboldali narratívába csúszása tovább fokozta az indulatokat. A Jobbik, valamint a Fidesz közötti hallgatólagos együttműködés, majd a Mi Hazánk mozgalom későbbi eszközként való használata tovább mélyítette az etnikai feszültségeket.
A roma mozgalmak és a polgárjogi küzdelmek hanyatlása
A Roma Polgárjogi Alapítvány megalakulása idején a cigányság jogvédelmének és érdekképviseletének erős pillére volt, 2010-re azonban minden összeomlott. A szervezet elvesztette a pénzügyi alapjait, és működésképtelenné vált, többek között az előfinanszírozás nehézségei és a székház elvesztése miatt. Ugyanez a sors érte a Roma Parlamentet, a Romaversitas programot és számos más kezdeményezést is.
A jogvédelem helyét a szélsőséges csoportok, például a Magyar Gárda és más fajvédő mozgalmak vették át, amelyek terjedését a hatalom nemcsak hogy eltűrte, de cinkos módon elősegítette is. Horváth szerint egyetlen olyan jelentős roma szervezet sem maradt talpon, amely érdemi politikai vagy jogi képviseletet tudna ellátni a cigányság számára. Ez a lehangoló helyzet azzal fenyeget, hogy Magyarország 2026-ra mindenki számára élhetetlen országgá válik.
Emlékezés és jövőkép
A Roma Polgárjogi Alapítvány harmincadik évfordulóján a közösség múltjának és vezető személyiségeinek emlékét ápolják. Olyan ikonikus alakok munkásságát idézik fel, mint Bogdán János vagy Setét Jenő, akik a romák jogainak védelmében küzdöttek. Az emlékév során kerekasztal-beszélgetéseket és díjátadókat szerveznek, hogy méltó módon tisztelegjenek előttük.
Horváth Aladár szerint azonban az igazi kérdés az, hogy sikerül-e egy új jogállami és demokratikus rendszer alapjait lefektetni. Ha nem történik érdemi politikai változás, akkor mind a romák, mind a többségi társadalom végérvényesen kicsúszhat a képtelen küzdelmek és az élhetetlenség szorításából.
