A fizikát hibáztatni – egyszerű kifogás vagy tudatos manipuláció?
A spanyol áramkimaradás kapcsán felmerülő politikai viták az energiapolitika és a fizika törvényei körüli retorikára világítanak rá. A Mandiner narratívájából kiolvasható, hogy a spanyol miniszterek baloldali energiapolitikája állítólag ellentmondásban van a fizika alapvető szabályaival. A Klímapolitikai Intézet is megerősíti ezt az állítást, miközben Magyarország energiapolitikai helyzetét romantikus módon a természeti adottságok hiányával magyarázza. A hangsúly a megújuló energiák instabilitásán van, ami szerintük ellehetetleníti az áramellátás fenntartható alapokon való biztosítását. Szijjártó Péter állandóan hangoztatott érvei pedig egyértelműen az orosz energiahordozók melletti elköteleződést tükrözik – természetesen „fizikai okokból”.
A túlfűtött érvelés zsákutcája
Nehéz nem észrevenni azt a lesajnáló és provokatív retorikát, amely a viták mögött meghúzódik. Ez nem tudományos vita, hanem a másik elmaradottként történő beállítása. Ez a fajta kommunikáció, amely szélsőséges magabiztosságot tükröz, elutasítja a komplex gondolkodást. Vajon tényleg olyan egyszerű a helyzet, mint amilyennek látszik? Az az állítás, hogy a megújuló energiaforrások használata a fizika alaptörvényeit sértené, legalábbis vitatható. A világ számos pontján sikerrel alkalmazzák ezeket, és a technológiai fejlődés éppen azt bizonyítja, hogy a korábbi akadályok fokozatosan leküzdhetők. Akkor miért van az, hogy egyesek a régimódi energiatermeléshez való ragaszkodást próbálják természeti törvényekként eladni?
Hol a valós probléma?
Az áramellátás fenntartható biztosítása kétségtelenül kihívást jelent. Ugyanakkor az ilyen problémák megoldása nemcsak fizikai, hanem szociológiai, gazdasági és környezetvédelmi tényezők figyelembevételét is megköveteli. Az egyoldalú megközelítések gyakran félrevezetőek lehetnek. Ugyan ki állította azt, hogy a megújuló energiaforrások kizárólagosan képesek lennének az energiatermelés egészét lefedni? Ez sosem volt komoly érvelés. Az efféle állítások inkább retorikai trükkök, mintsem tényszerű vitapontok, amelyek célja a másik oldal hiteltelenítése.
Egy szűk látókörű energiapolitika árnyékában
A magyar kormányok energiapolitikáját az elmúlt években a megújulókkal szembeni látványos érdektelenség jellemezte. Ennek eredménye az, hogy nem használjuk ki az ebben rejlő potenciált sem technológiai, sem gazdasági szempontból. Ezzel szemben a környezetvédelmi szempontokat rendre háttérbe szorítja a „fizikai törvényekre” történő hivatkozás, amelyek éppen hogy dinamikusan változók, ha a technológiai fejlődést nézzük. Ez nem más, mint kifogások gyártása, miközben a valódi kihívásokat alig érintjük.
Meddig maradunk vakok a megoldási lehetőségekre?
Egy felelős energiapolitikának több mint fizikai törvényeket kellene figyelembe vennie. Az érvek, amelyek szerint csak az orosz gáz biztosíthatja az energiaellátás folytonosságát, olyan érvelés, amely szükségtelenül szűkíti le a lehetőségeinket. Az, hogy a megújuló energiaforrások tényleges integrációja komoly munkát igényel, nem jelenti azt, hogy ez lehetetlen. Az ilyen érvelések sokkal inkább a változás iránti ellenállásról, mintsem a valós szakmai igényről árulkodnak.
Konklúzió helyett kérdések
Milyen jövőt szeretnénk magunknak és a következő generációknak? Az energiapolitikai viták mélyén húzódik egy sokkal nagyobb kontextus: hajlandóak vagyunk-e új utakat keresni, vagy az ismerős, de fenntarthatatlan módszerek bilincsében maradunk? Ezek a kérdések túllépnek a fizikai törvények állítólagos korlátain – ezek sokkal inkább az emberi döntésekről, felelősségről és rugalmasságról szólnak.
Forrás: nepszava.hu/3278859_hisztitan
