Filmes felvonulás Linz városában
A filmművészet helye és súlya manapság vitatott kérdés, de az alkotói közeg továbbra is szüntelenül dolgozik. Linz, az osztrák kisváros, a Crossing Europe filmfesztivállal május első napján méltatta ezeket a művészi törekvéseket. Az időzítés különösen találó volt, hiszen a város főutcáján a helyi dolgozók felvonulása zajlott, amely a munka ünnepét ötvözte a társadalmi önbecsülés demonstrációjával. Ebbe a vibráló eseménysorozatba ágyazódott be az idei fesztivál.
Filmkultúra és szerény megoldások
A Crossing Europe egyszerre volt szakmai gyűlés és művészeti demonstráció, ahol az alkotói törekvések, szerény eszközök mellett is, biztosították a filmkultúra folyamatos mozgását. A fesztivál játékfilmes versenyprogramja idén különösen egységes tematikát mutatott: a nemzedéki kérdések dominanciáját. Három alkotás különösen kitűnt, melyek központjában a szülők elvesztése és önazonosság keresése állt.
A nemzedék szenvedése: Szélcsend és A hal három napja
A bolgár „Szélcsend” Pavel G. Vesznakov rendezésében egy külföldről hazatérő férfi családi drámáját tárta elénk. A történet, Ognyan Pavlov rapper ellensúlyozott alakításával, a gyökerek és az identitás csendes vizsgálatát nyújtotta. Mindeközben a holland „A hal három napja” a haldokló apa és fia konfliktusokkal átszőtt kapcsolatáról mesélt. Humor és fájdalom keveréke teremtett mély érzelmi kontrasztokat, bár a túlzott dramatizálás helyett a valósághű ábrázolás volt előtérben.
Felületesség és mélység egyensúlya
Míg néhány film az elkapkodottság és elnagyolt ábrázolás csapdájába esett, mint például az „Égett tej”, amely a mezőgazdaságot választó fiatalokat mutatta be, mások kidolgozott szerkezettel emelkedtek ki. A sereghajtók sorában több olyan alkotás állt, amelyek a felszínnél nem tudtak mélyebbre evezni. A szlovén „Mikor megcsörrent a telefon” ugyan stilizált szerkezetével kitűnt, de a generációs áthagyományozódás mondanivalóját nem sikerült igazán kibontania.
A csúcsragadozó: Az új év, amely sosem jött el
A fődíjas román alkotás, „Az új év, amely sosem jött el”, élesen elvált a többi műtől. Bogdan Mureşanu rendezése a Ceauşescu-rendszer végóráit idézte fel, a tragikus abszurd esztétikáját alkalmazva. Az ígéretes változás korszaka, amely inkább bizonytalanságot szült, drámai törékenységgel került ábrázolásra. Művészileg letisztult és lélektani mélységében kiemelkedő alkotás volt, amely megérdemelten vitte el a fesztivál legnagyobb elismerését.
Želimir Žilnik visszatérése: A Restitúció
Különleges helyet foglalt el a fesztivál programjában Želimir Žilnik „Restitúció” című műve. Az új hullám egykori mestere ezúttal egy idős jazz-zenész történetét vitte filmre, aki visszakapja államosított birtokát. A rendező finom humora és az életörömöt sugárzó alaphang várt megrázó, ugyanakkor ünnepélyes módszerrel emelte ki a provincializmus és a modernizmus találkozását. A mű, mintegy búcsúképpen, egy letűnt korszak utolsó, nosztalgikus fejezeteként nyújtott érzelmi töltetet.
Kitekintés és végszó
A linzi fesztivál nem az extravaganciát, hanem a lényegiség és a szakmai elhivatottság ünneplését célozta meg. Több film bizonyította, hogy az elmélyült, valóban jelentős alkotások még mindig maradandó benyomást tudnak tenni, még ha szerény keretek között is készülnek. A közönség pedig, akár a város dolgozóinak május elseji felvonulásán, a kulturális jelenlétet és a művészet érdemeit ünnepelte.
Forrás: nepszava.hu/3279295_filmes-majusi-felvonulas-linzben
