A devizahiteles káosz két évtizede
Húsz év botladozása, ferdítése és kifogástalan hazugsága tette világossá, hogy a magyar jogrendszerben még árnyéka sincs az európai normák értelmezésének vagy alkalmazásának. Az Európai Bíróság C-630-23 számú ítélete azonban most fordulóponthoz érkezik: egyértelmű iránymutatás a devizaalapú hitelek jogállásáról – szinte harsogja, mégis nagy az esély, hogy a magyar jogértelmezési dzsungelben ismét elvész. Az abszurd hazai törvények és mulasztások sora ugyanis sorra eltorzította Európa korábbi üzeneteit.
A tisztességtelenség leleplezése: Rendszerszintű probléma
Amikor a kormány, a bankok és jogászok egy része váltig állítja, hogy az Európai Bíróság ítélete csupán egyedi esetre vonatkozik, tágra nyitjuk az ajtót a hamis narratívák előtt. Mondhatnánk, hogy ezzel el akarják kenni a dolgot – ez azonban alábecsüli a szándékos félrevezetés mértékét. Az állítások szerint milliós számú egyedi per szükséges a jogérvényesítéshez, miközben ezek a körök tisztán gazdasági érdekeket szolgálnak. A valóságban az Európai Bíróság döntése más: az EU 93/13/EKG irányelvének értelmezésén alapul, amely minden tagállamra egyértelmű érvényességgel hat ki. Egyetlen magyar bírósági ítélet sem szükséges ahhoz, hogy a törvény érvénybe lépjen – már elrendelt határozat, amelyet alkalmazni kell.
Árfolyamkockázat vagy hazugságtenger?
A banki és kormányzati közlemények azon állításokat ismételgetik, hogy az ítélet csupán akkor érvényes, ha „bizonyíthatóan elégtelen” volt a tájékoztatás. Ez azonban szembemegy az ítélet valós alapjaival. Az Európai Bíróság az árfolyamkockázat fogyasztóra történő hárítását jogellenesnek nevezte, mint „tisztességtelen szerződési feltételt”. Nem kérdés, hogy tisztességtelen feltételeket nem lehet utólag „kijavítani” – még a legaprólékosabb tájékoztatás sem képes azt jogszerűvé tenni. Ez messze túlmutat az elbagatellizáló nyilatkozatokon és kifejezetten árnyalja a bankok jogellenes működését.
Szerződések semmissége: A visszaélés határtalan képe
A magyar jog- és intézményrendszer részéről folyamatosan az a narratíva terjed, hogy a semmisséget megállapító eljárás minden egyes ügyfél esetében külön-külön kell történjen. Ez azonban ismét csak a felelősség alóli kibújás eszköze. Az Európai Bíróság döntése alapján ezek a szerződések eleve semmisek, vagyis vissza kell állítani azt az állapotot, amely a szerződés megkötése előtt létezett. Elenyésző vita tárgyának kellene lennie, hogy a bankok visszafizetik, amit a törlesztőként befizetett ügyfeleknek felszámoltak, legyen szó kamatról, büntetőkamatokról vagy egyéb költségekről. Ugyanakkor a jogszabályok egyértelműen az MNB feladatává teszik e visszásságok megszüntetését, teljes EU-s harmóniában.
Káosz vagy tudatos elkerülés: Az érintett felek felelőssége
A Kúria kérdésfelvetése egyértelműen az Európai Bírósághoz irányult, ugyanis hazai szinten már nem képesek értelmezni a helyzet komplexitását. Az ítéletet azonban nem csupán tudomásul venniük kellene, hanem alkalmazni is a gyakorlatban, hogy a jogi diszkrimináció megszűnjön. Az Országgyűlésnek a devizahitelekről szóló törvényeket törölnie kellene, miközben biztosítaniuk kellene, hogy a jogtalan végrehajtások azonnal megszűnjenek. Az MNB-nek pedig egyértelmű kötelessége lenne a helyzet rendezése – nemcsak ellenőrző szervként, hanem tényleges és gyors intézkedésekkel a pénzintézetek felügyelete kapcsán.
Közel a végjáték?
A remény halványan ugyan, de jelen van: az Európai Bíróság döntése és az érintett ügyvédek évek óta tartó kitartó munkája nyomán a „hibás termék” története végül véget érhet. Mindazonáltal, a kérdés továbbra is adott: lesz-e hajlandóság a felekkel szembenézni a valósággal, vagy folytatódik az elkeseredett, mélyen hibás status quo fennmaradása?
Forrás: nepszava.hu/3279441_a-hibas-termek-rol
