A chioggiai nők harca a saját igazukért
A Csetepaté Chioggiában című vígjáték véget nem érő szópárbaja során a női karakterek nemcsak egymásnak, hanem saját maguknak is megmutatják igazi arcaikat. Rusznyák Gábor rendezése a Városmajorban igazi olaszos temperamentummal eleveníti meg Carlo Goldoni klasszikusát, a magas hőfokon égő játék azonban messze túlmutat Chioggia határain.
A történet időtlen vonatkozásai
Bár a darab cselekménye a múltban játszódik, a szereplők emberi kapcsolatai és döntéseik mozgatórugói korántsem korlátozódnak egy adott időszakra. A közönség számára fontos üzenet lehet, hogy a figyelem felkeltése érdekében nemcsak Chioggia életéről, hanem az emberi természet örök dilemmáiról is beszélünk.
Fásultság és pletyka csatája
Az előadás egyik legemlékezetesebb alakítása már a múltban is Kováts Adél által megformált Lucietta volt, aki ezúttal Mészöly Anna sodró, érzékletes játékának középpontjában áll. Az ő karaktere azzal a bravúrral flörtöl a hűség és a hűtlenség határvonalán, hogy képes vihart kavarni körülötte, miközben a közeg, a szenvedélytől fűtött chioggiai társadalom, mindvégig támogatja a pletykák elburjánzását.
A düh és a szóbeszéd hatása
Az őrült szóbeszédet a férfiak sem hagyják szó nélkül, különösen Farkas Sándor, aki Szigony Titta karakterét alakítva egyre dühösebbé válik a helyzet fokozódásával. A fékevesztett találgatások, a pletykák hatására még a józan eszük is elhagyja a chioggiai férfiakat, akiknek sorsát csak súlyosbítja a közönség állandó figyelme.
Az igazság és a manipuláció határai
Az előadás során nem csupán a komédia élvezete dominál, hanem igazi tükörként szolgál a társadalmi igazságtalanságok és önhazugságok vizsgálatára. A nézők előtt dereng a lehetősége annak, hogy milyen következményekkel járhat a manipulált igazság és a pletykák tengerében való sodródás.
A rendezetlen szituációk következményei
Keresztes Sándor Valter karaktere, a bíróság kívülállójaként, mindent lát, de a végére ő is egyre inkább szereplővé válik, így az egész előadás egy letisztult, szórakoztató – mégis elgondolkodtató – nézőpontot biztosít a közönség számára. Az események végső kimenetele, amely Lucietta szenvedélyes monológján keresztül tárulkozik fel, újabb bonyodalmakra építkezik, és az eddig nem látott főbíró megjelenésével fontos kérdéseket vet fel.
Választás a nézők kezében
A végső eredmény attól függ, hogy a néző hogyan értelmezi ezt a helyzetet: vajon valóban szabadságot és forradalmat hoz, vagy csupán egy újabb diktatúrába vezet bennünket? A válasz a néző tekintetén múlik, és a történet üzenete tükrözi a mai társadalom dilemmáit.
Infó: Carlo Goldoni: Csetepaté Chioggiában. Rendezte: Rusznyák Gábor. Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciója
Forrás: nepszava.hu/3286610_szobeszedek-orvenyeben
