Cserna-Szabó András és Kolozsvár kapcsolata
Cserna-Szabó András legújabb novelláskötete, a „Kolozsvár alatt az ég” mélyen gyökerezik a szerző családi múltjában és a város történetével való kapcsolódásában. A szövegekben nem csupán irodalmi személyiségek felbukkanása, hanem a családi legendák és traumák is szerepet játszanak, amelyek felfedik, milyen sötét titkok, elhallgatott emlékek terhelik a múltat.
A hallgatás kultúrája
A múlt feldolgozása, a történések elmondása régóta tabu a családban, amelynek Cserna-Szabó is részese. Apja szülei 1944 végén menekültek Kolozsvárról, s a családi legenda szerint az elmenekülés egy kukoricás vagon tetején zajlott. A város ekkor szinte kiürült, és a második világháború utáni évtizedekben a hallgatás kultúrája vált jellemzővé, amely a magyar társadalom egy alapvető jellegzetessége volt. Az okok mögött gyakran a trauma, a félelem húzódik meg, ami még inkább ismerős lehet sok más családi történetben is.
Kolozsvár különböző arcai
Cserna-Szabó elmondja, hogy első kolozsvári élménye még mindig hiányos, mivel a határok nehezen átléphetőek voltak. Az első út során, a ’80-as évek közepén, éppen a román határnál futottak bele meglepő kalandokba, amelyeket a Ceaușescu-korszak szegénysége és a rettegés árnyékában éltek meg. Kolozsvár, amely valaha a családi identitás szempontjából fontos város volt, éjszakai élményekkel és kultúrával gazdagította a szerzőt, ám ezek megtapasztalása nem volt zökkenőmentes.
A találkozások terei
2000 körül Cserna-Szabó végre eljutott a városba, és a Bulgakov kocsmában, mint kulturális térben megtalálta a gyakori látogatás örömét. A helyszín történetei, a város kultúrája és konyhája úgy hatottak rá, hogy a kolozsvári identitás fokozatosan beépült az életébe. Átélte a város atmoszféráját, felfedezte saját gyökereit, és kötődése egyre erősödött, a hely történetének mélyebb megértése nyomán.
Identitás és irodalom
A történetek írása nemcsak Cserna-Szabó András számára fontos, hanem a kérdéses városok és az ott élők tapasztalatainak tisztelete is. A politikai és kulturális kontextus, valamint a személyes élmények összefonódnak. Az irodalmi játékok, mint Bodor Ádám tisztelete, során nemcsak az emlékekkel játszik, hanem az identitását is újraértelmezi.
Kritika és elismerés
Nem minden kolozsvári büszke Cserna-Szabó munkáira, sőt, sokan úgy érzik, hogy egy „kulturális kisajátítást” valósít meg. Kérdések merülnek fel, hogy ki mondhatja el a város történetét, ki az, aki valóban átélt élményekkel rendelkezik. Ám a kritikák és elismerések kereszttüzében Cserna-Szabó nemcsak hogy meg tudja tapasztalni a várost kívülről, hanem az ottani valóságot saját szűrőjén átereszti.
Az írás folyamata és Siófok
Cserna-Szabó nemcsak Kolozsvárral foglalkozik, hanem újabb helyszínek felé is nyitott, mint például Siófok, amely egy újabb keresztmetszete lesz identitásának. Az írás folyamata során nem lehet megkerülni a helytörténetet és az irodalmat, ezzel hozzájárulva a hely szellemiségéhez. Az író elmondja, hogy mindenhonnan otthont kell találnia, és mélyen beleásnia magát az emlékekbe, hogy megérthesse az adottságokat és vibrant élményeket nyújtson az olvasóknak.
Forrás: nepszava.hu/3287477_cserna-szabo-andras-otthon-varosok
