A születés és halál határvonalán
Pál András és Mészáros Sára varázslatos mesélésével egy olyan érzékeny térbe invitálják a nézőt, ahol a szeretet és a fájdalom, az összetartozás és a mulandóság egyaránt helyet kap. A Jurányi Ház színpadán Bérczes László rendezésében, Jon Fosse Nobel-díjas művének, a Reggel és este című darabnak a színpadi adaptációja bontakozik ki, amely mély emberi tapasztalatokat tár elénk.
Fosse világának sokrétűsége
Jon Fosse munkáiban az időt olyan sajátos módon tágítja, hogy az nem csupán keretet ad, hanem egy dimenzióvá alakul. A darab három szereplője az élet születésétől a haláláig vezető utat járja be, miközben a nézők előtt feltárul a pillanatok intenzitása és mélysége. Bérczes már korábban is szeretetteljes figyelmet szentelt Fosse munkáinak, és ez most is megmutatkozik, már csak az Őszi álom rendezése által is.
Intimitás és minimalizmus a színpadon
A Jurányi Ház kamaraterme rendkívül intim légkört teremt, amelyhez a színészek saját kezűleg alakították ki a teret. A színpadon csupán egy pad, egy fateknő és egy hangszer szerepel, ami rávilágít Fosse történeteinek középpontjában álló egyszerűségre és mélységre. Kárpáti Enikő jelmezei elegánsan egyesítik a hétköznapi és ünnepi elemeket, tükrözve a darab komplexitását.
Érzések, amit mindenki ért
A főszereplő halász születése és halála között megélt sodrása nem csupán a fizikai világra korlátozódik; ez a történet a lélek határait feszegeti. A színészek, Mészáros Sára és a zeneként is szereplő Rozs Tamás, valamint Pál András, mind egyéni rezdüléseikkel gazdagítják az előadást. A lét és a mulandóság költészetté alakul, amely elmondja mindazt, ami emberi: az összetartozást, a gyászt, a veszteséget, miközben a hétköznapok ismétlődő ritmusát is megjeleníti.
A tisztaság ereje
Bérczes és Fosse színháza a belső építkezés és a hitelesség színtere. A bánat, öröm és gyarlóság keveredése által generálva azt az élményt, hogy a színház élni tud, a nézőkben is kelt valódi érzéseket. A halottak emléke sosem foszlik el, hiszen ők is részei az örök körforgásnak, és a tárgyak, amelyek az emlékeket őrzik, megmaradnak számunkra.
A művészet jelentősége
A színház, ahogyan Bérczes képviseli, nemcsak mesterség, hanem hitvallás is. A közönség a jelenlétében átélheti a mélyebb összefüggéseket, a tengeren túli szabadság érzetét, ami az élet mulandóságával keveredik. Fosse és Bérczes alkotása arra figyelmeztet, hogy bár mindannyian visszafordíthatatlanul változunk, a színpad megvédi azt az érzést, hogy érdemes élni és alkotni – és ez az üzenet örökérvényű marad.
Forrás: nepszava.hu/3296232_ahol-a-viz-es-az-eg-osszeer
