Krasznahorkai László új regényéről
Krasznahorkai László legújabb regényével a fesztiválra érkezik, és az írónak vannak éles meglátásai a jelenlegi magyar valóságról. Véleménye szerint Magyarország a szétesés és a belső romlás színhelye, amely egy jelentéktelen őrültek házára emlékezteti. Az író eszmecseréje Lengyel Lászlóval nemcsak a romlásról, hanem az emberi természet sötét oldaláról is árulkodik.
A barbárság belülről fakad
L.L. megfogalmazása szerint a világ romlása nem külső tényezőkből ered, hanem mi magunk hordozzuk a barbárságot. Az emberi közösségek romboló hajlamai minden egyes emberben ott rejtőznek. A jelenlegi világjárvány és a környezeti katasztrófák kontextusában ez a katasztrófa-tudat folyamatosan felerősödhetne. Azonban Krasznahorkai úgy véli, hogy e tudatosság másokban nem erősödött, a társadalom nagy része egyszerűen figyelmen kívül hagyja a valóságot, és elfordul a rajtuk kívül zajló eseményektől.
A globalitás hatása
Krasznahorkai megjegyzi, hogy a világ globálisan összekapcsolódik, és hogy a legkisebb helyi események is globális következményekkel bírhatnak. Az emberek hajlamosak a pánikra, de a valódi katasztrófáktól való rettegés sokkal erősebb. Hiába a fenyegető jelek, az emberek inkább a megszokott normákhoz térnek vissza, mint hogy szembenéznének a valósággal. A szakadék látványa nem indítja el a cselekvést, hanem a közönybe süllyedést generálja.
Történelmi példák és aktuális párhuzamok
L.L. említi, hogy a 30-as években a spanyol polgárháború a demokrácia és diktatúra harcának laboratóriuma volt, míg manapság Magyarország példázza, hogyan rombolható le a jogállam, és alakítható ki egy tekintélyelvű rendszer. Az írók felelőssége, hogy figyelmeztessenek a jelenlegi helyzet katasztrofális tendenciáira, és emlékeztessenek a múlt tanulságaira. A hatalom karcsúsodása és az emberek morális hanyatlása a legnagyobb sürgősséggel igényli a figyelmet.
A pánik és az emberi természet
Krasznahorkai szavai rávilágítanak arra, hogy az emberi természet pánikba esik, és ilyenkor a legbrutálisabb formát mutatja. Az emberek gyakran elveszítik erkölcsi iránytűjüket, és csak a fennmaradás ösztöne vezérli őket. A jelenlegi Magyarországot őrültek házához hasonlítja, ahol már senki sem tudja, ki az orvos és ki a beteg. Az ilyen helyzetekben a társadalmi normák felbomlanak, és az emberek a legrosszabbik önmagukká válnak.
Kiszolgáltatottság és reménytelenség
Míg a pandémia és a háborús feszültségek egyre inkább körvonalazzák a jövőt, az emberi természet ellentmondásos reakciókkal próbálja elkerülni a valóságot. Ennek eredményeként egy új, zavart és félelemmel teli világ alakul, amelyben a kiszolgáltatottság és a reménytelenség kombinációja dominál. Az emberek egy része elmenekül a valóság elől, míg mások szenvednek a következményektől.
Forrás: nepszava.hu/3297597_krasznahorkai-laszlo-2021-beszelgetes-lengyel-laszlo
