Szilasi László egyedi búcsúlevele
Szilasi László legújabb műve, a „NAPLÓ ALAKÚ BÚCSÚZKODÁS” meglepően ránk tör, hiszen a gyász témája ellenére sem valami lehangoló olvasmány. A könyv módszeres, ám ironikus megközelítéssel dolgozza fel az édesanyjához fűződő kapcsolatát, ami nemcsak a fájdalmát, hanem az élet apró örömeit is felöleli. A történet középpontjában egy rituális napi rutin áll, amikor az elbeszélő minden nap ugyanabban az időpontban telefonál az édesanyjának. Ez a szokás a hétköznapok szerveződésével párhuzamosan élő kapcsolattá válik: „Bizonyos értelemben eleve úgy éltem, hogy este legyen mit elmondanom.” A fiú mindvégig szépen tartja ezt az ígéretet, egészen édesanyja haláláig. A fájdalom, amely benne keletkezik, később írásban folytatódik, a fikció játéka révén.
Naplójegyzetek dinamikája
A „NAPLÓ ALAKÚ BÚCSÚZKODÁS” naplóregényként funkcionál, ahol a bejegyzések a zsolozsma és mantra szakrális ismétlődésévé válnak. Az ilyen típusú írás ugyanakkor rendkívül egyedi, hiszen hiányzik belőle a hagyományos cselekményvezetés és karakterábrázolás. Károlyi kritikája szerint a művet naplónak kellene tekinteni, ez a megközelítés a műfaji klisék eltávolítását célozza, ami nehezen vitatható.
Motívumok és érzelmek
A naplóbejegyzések széles spektrumot ölelnek fel, az elmesélt élmények között a jelentéktelenek váltakoznak a drámai eseményekkel. A szereplő szubjektív értékrendje alapján minden téma fontos lehet, így a címzett számára is relevánssá válik a tartalom. A mű jelentősége abban rejlik, hogy milyen árnyalatokban mutatja be az anya iránti szeretetet, amely nemcsak az elfogadást, hanem a kritikát és az elutasítást is magában foglalja. Az elbeszélő saját véleménye harcol az anyja nézeteivel, de ez a különbség a kötődés mélységét nem csökkenti.
Gyász és emlékezés
A hiányérzet és a gyász komplex érzések szövevényeként mutatkozik meg a naplóban. Az életben való otthonlét érzése szorosan összekapcsolódik azzal a szükséglettel, hogy legyen az életünkben legalább egy olyan személy, aki az esszenciánkat értékeli, nem csupán teljesítményeinket. Az édesanya szerepe ebben a beszélgetésben elengedhetetlen, hiszen ő az, aki a létezésünket feltétel nélkül szereti. A gondolat, hogy az írás által próbálja elkerülni a felejtést, és az elmúlás ellen harcolni, folyamatosan jelen van a történetben.
Összegzés és perspektíva
Szilasi László könyve nemcsak a gyászról szól, hanem az élet örömeiről és az emberi kapcsolatok mélységéről is. A „NAPLÓ ALAKÚ BÚCSÚZKODÁS” gyorsan váltakozó epizódjainak dinamikája friss és élvezetes olvasmányt biztosít. Az elbeszélő iróniája, a kulináris élvezetek iránti vonzalma, és a megszokott élet kapcsán fellépő drámai válságok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet mélyebb megértést nyújtson a fájdalom és az öröm összefonódásáról.
Infó: Szilasi László: [18:48: telefon] Magvető, 2025
Forrás: nepszava.hu/3305067_naplo-alaku-bucsuzkodas
