Kényszerzubbony a hatalom kezében
Két és félmillió honfitársunk katolikusként él, ami azt jelenti, hogy amikor a kormány a püspöki kar véleményére támaszkodva nem kívánja engedélyezni a meddő párok számára az anonim petesejt-donációt, akkor ezen döntéssel a lakosság negyedének álláspontját kényszerítik a többségre. Az arány még durvább, amikor riporterként kérdeztem a templomba járó hívőket a püspökök lombik-állásfoglalásáról; a megkérdezettek fele nem értett egyet ezzel, ami azt jelenti, hogy a magyarok 10-15%-ának mentalitása miatt a többségnek nem lesz lehetősége a meddőség hatékony hazai kezelésére.
Bár az egyház érték- és közösségteremtő szerepe nélkülözhetetlen, a petesejt-donációval kapcsolatos vatikáni indíttatású közlemény tele van önellentmondásokkal. A püspöki kar véleménye szerint: „A gyermeknek joga van ahhoz, hogy házasságon belül foganjon, ott hordják ki, ott jöjjön a világra, és ott nevelődjön fel.” Akkor mi a helyzet az örökbe fogadott gyerekekkel? Az ő örökbefogadásuk legitimitását az egyház nem kérdőjelezi meg. De miért? Hiszen ők sem a házasságban fogantak, mégis identitásuk nem csorbul?
A közlemény első felében a püspöki kar hangsúlyozza, hogy „kísérni kell azokat a párokat, akik a gyermektelenség keresztjét hordozzák.” Az együttérzés megnyilvánulása nem indokolhat olyan módszereket, amelyek sértik a gyermek vagy a házastársak méltóságát. De miért is sértené egy gyermek méltóságát, ha szülei megannyi nehézség árán hozzák őt a világra? Miért lenne méltatlan egy szülő számára az, hogy fáradozásaik nem mindig a tökéletes ideálhoz vezetnek?
A püspöki kar aggályai azonban nem csupán a gyermek méltóságát érintik, hanem azt is, hogy a petesejt-donáció utat nyithatna az azonosnemű párok gyermekvállalása előtt. A Vatikán hangzásában egyértelműen csak heteroszexuális párok elfogadottak; emellett felmerül a kérdés, hogy miért járnak heteró szülők által felnevelt gyermekek a legrosszabb útra, ha történelmileg számos gonosztevő is ezektől a családoktól származik.
Könnyű kritizálni a közleményt, a kormány döntéseit viszont sokkal inkább foglalkoztatják. Valóban, miért hiszi a kormány, hogy a katolikus papság által kreált kényszerzubbony ránk adható? Ezt egyértelműen bizonyítja, hogy mennyi meddő pár migrál külföldre lombikkezelésért. Az egyház emellett a fogamzásgátlás eszközeit is elutasítja; talán ezeket is törvénnyel kéne betiltani? Az egyház elítéli a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat, hiszen lehetne, hogy ezt is törvénybe foglaljuk? Nem lenne badarság, hiszen a házasságban élő párok a CSOK keretében nagyobb támogatást kapnak, mint a nem házastársak.
Egy hete örömmel értesültünk arról, hogy a kormány törvényjavaslatot készít elő az anonim petesejt-donáció támogatásáról. A gyermekre vágyó magyar párok ötöde meddő, ez körülbelül félmillió embert érint, így a jogmódosítás terve valóban jó hír, egyfajta evangélium számukra. Ugyanakkor, mivel választások előtt állunk, a kormány szándéka vélhetően kampányízűnek tűnt.
A megvalósítás késlekedése viszont nehezen magyarázható. Ezt nem lehet azzal igazolni, hogy keresztény kormányunk van, hiszen a Biblia szerint a lopás is tilos. Miközben a hatalom közelben álló személyek jogtalan gazdagodása nem állt meg, az egyház ezt soha nem kritizálta. Kormányzati forrásokból kiszivárgott információk szerint a Fidesz már nem akarja sürgősen módosítani a lombik-törvényt a választási időszakban. Mégis, a program nem lesz elvetve; a következő hetekben felmérik, hogy a petesejt-donáció támogatásának bővítése hozhat-e plusz szavazatokat. Ha a szavazók száma eléri a tízezret, akkor talán szembemennek a papság doktriner álláspontjával. Vagyis a döntések nem szólnak Istenről, hanem pusztán a megszerezhető voksokról.
Forrás: nepszava.hu/3305122_kenyszerzubbony
