Gőgös Ágota és a festmények helyreállítása
Gőgös Ágota festményrestaurátor különböző hordozókra, legyen az fatábla vagy vászon, készült műveket is képes korrigálni. Az általa végzett restaurálás során a legapróbb részletekre is ügyel, hiszen egy sérült festmény helyreállítása nem csupán feladat, hanem egyfajta művészet is.
Gőgös elmeséli, hogy a festmények, mielőtt a műhelyébe kerülnek, gyakran hiányosak, sérültek, vagy a festék már pereg róluk. „A férfiportrénál is az volt a fő probléma, hogy néhány helyen hiányzott az alapozó- és festékréteg, így sok ponton kellett az eredetihez igazodva kiegészíteni a képet,” mondja, és kiemeli az orrnyereg hiányosságát, ami különösen szembetűnő volt.
De miért romlik le egy festmény minősége? Gőgös Ágota szerint a vászon- vagy fatáblaképek felépítésében használt anyagok öregedése miatt jelentkeznek a problémák. Az olajfesték kötőanyaga vagy a vászon szerves anyagainak degradációja miatt gyakran fordulnak elő repedések, vagy a vászon szálai savasodásnak indulnak. Az is lényeges, hogy milyen minőségű anyagokat használ a művész; a jobb minőségű vásznak esetében kevesebb a károsodás, míg a 20. század elején a nehéz körülmények között dolgozó festők sokszor a legroszabb minőségű zsákvásznat is felhasználták, amit a zöldségek tárolására használtak.
A restaurálás tehát sokkal összetettebb annál, mint hogy egyszerűen helyrehozzák a károkat. A szakemberek általában anyagfajtákra és technikákra specializálódnak; Gőgös Ágota kifejezetten a festményrestaurálásra specializálódott. Az egyetemi képzés során megtanulják, milyen festési technikák léteztek a különböző korszakokban, és hogy azokat milyen anyagokkal lehet a legjobban kiegészíteni. A helyreállítás helyszíne is kulcsfontosságú, hiszen ha a festmény mozdíthatatlan, az restaurálás feladata a helyszínen válik szükségessé, ami különösen nehézkes lehet például egy templom esetében, ahol hónapokat is eltölthetnek a munkával.
A restaurátor műhelyében többféle eszköz található, amely segít a helyreállítás során. A folyamat elején a festményt alaposan szemrevételezik, a szembetűnő károsodásokat felmérik és megvizsgálják, szükséges-e a vakkeret cseréje. „Mielőtt elkezdjük a tényleges munkát, fotótechnikai vizsgálatokat végzünk; például UV-sugárzással megvilágítjuk a képet, hogy láthassuk az átfestéseket és a lakkrétegeket” – mondja Ágota. Ha a festmény rétegei között több régi kép is van, röntgenfelvételt készítenek róla, hogy feltérképezzék a helyzetet.
A helyreállítás első lépése a szennyeződések eltávolítása, mivel az évtizedek alatt a lakkrétegen szennyeződések halmozódhatnak fel, ami negatívan befolyásolhatja a festmény állapotát. A lakkréteg idővel elöregedhet, sárgulhat vagy sötétbarna árnyalatot kaphat, attól függően, hogy milyen gyanta került felhasználásra annak idején. Ha szükség van rá, a vakkeretről leveszik a képet, amelyet porszívóval óvatosan megtisztítanak, majd újrafeszítik a keretre. Az utolsó simítások során egy elválasztó lakkréteget is felvisznek, miután pótlásra kerültek az alapozó réteg hiányai.
A restaurálás során minden egyes lépést gondosan dokumentálnak – írásban és fotókon – hogy látható legyen a kiindulási állapot, a beavatkozások és a kész, restaurált mű állapota. Gőgös Ágota hangsúlyozza, hogy az eredetihez való hűség elengedhetetlen. A kiegészítések, amelyeket a restaurátor felvitt, visszafordíthatóak kell, hogy legyenek, hiszen akár ötven-száz év múlva előfordulhat, hogy a következő tulajdonos érdeklődni fog az eredeti mű állapota iránt, és szeretné visszanyerni az azt megelőző állapotot.
Az eljárás különösen nehézkes lehet kortárs festmények esetében, ahol a restaurátorok gyakran új és ismeretlen anyagokkal találkoznak. „A kortárs művészek sok esetben gyorsan romló anyagokat használnak, amelyek megőrzése is külön kihívást jelent. Egy hullámkarton például rossz minőségű és könnyen savasodik; mégis a lehető legjobb tudásunk szerint kell helyreállítanunk” – mondja a szakember.
Gőgös Ágota kihangsúlyozza, hogy az anyagok romlásának folyamatát minél lassabban kell előidézni, de bizonyos esetekben, mint például a szigetelőszalag vagy a műanyag elemek, a megőrzésük önmagában is lehetetlen vállalkozásnak bizonyulhat. „Minden lehetséges megoldást meg fogunk keresni, hogy a műalkotásokat a lehető legjobban megőrizzük, de vannak anyagok, amelyeket az idő nem kímél.”
Forrás: nepszava.hu/3306270_festeszet-restauralas-gogos-agota-portre
