Szilveszteri Misztérium
A szilveszter az az éjszaka, amikor a világ látszólag kifordul a sarkaiból, egy olyan időszak, amikor minden megtörténhet, minden jó és fényűző! Én évekig így gondoltam erre a napra, és ennek a gyermeki vágyakozásnak az alapja, hogy ilyenkor éjfélig a testvéreimmel tarthattam. Családunk szokása szerint, amely valamilyen furcsa oknál fogva egészen 14 éves koromig megkövetelte, hogy éjfél előtt ágyban legyek, a szilveszteri buli, mint valami vidéki csoda, különleges várakozással töltött el. A gyerekkor öröme abban rejlett, hogy nem kellett döntéseket hoznom, és egyszerű csacskaságokon tudtam örömködni.
A tévében az „Az idő urai” című francia–magyar filmet vetítik. Az egyik legjobb magyar animációs film, de mi, gyerekek, fekszünk egymás mellett és vitatkozunk, ki hova kerüljön. A szüleim szerint háromnegyed tizenkettőkor aludtunk el, és évek teltek el, mire végre láthattam a filmet, hiszen abban az időben még csak két tévécsatorna létezett.
Üvöltő Petárdák és Bulik
A lakótelepen hatalmas petárdagyakorlat folyik, valaki hanggránátot dobott közénk, olyan erővel robban, hogy egy pillanatra megvakulok. Ez a robbanás évekig beszédtéma volt a bandánkban – senkinek nem volt ilyen tapasztalata a Karaszek téren. Mindeközben a szomszédban Dinó, a házmester 170 kilós élettársa annyit ivott, hogy képtelen normálisan énekelni, és a buli zaja az egész lakótelepet betöltötte.
Szüleim bulit rendeztek, barátaik hada gyűlt össze, köztük az érdekes nagybátyám felesége, Julcsi is, aki egy orvosdinasztia kötelékéből származó főorvosnő volt. Az estéinket a gyereksarokban töltöttük, és a tévét bámulva Vicceket mesélt nekünk, s mi együtt nevettünk. Julcsi különc figura volt, angolul olvasott krimiket és sci-fit, amire mi gyerekek csak csodálkozva néztünk. A bulik összefonódása szórakoztató, de utólag rájöttem, hogy ő bizonyára nem ivott éppen aktívan.
Veszélyes Események
A Dobó téren egy bajuszos banda körbe vesz, üvöltöznek velem, mert félreértették a petárda célját. Emlékszem, a karate-edzőm tanácsa, hogy ha meg akarnak verni, akkor az „főnököt” kell leütni, de a valóság nem ilyen egyszerűen zajlott, az ütésemkor a hóba estem.
Pesten technoparty a Darshan caféban, józanul tapasztalom meg a bulik emlékét, és ugyanakkor a vizsgáim sikereit is. Ezen január harmadikán nemcsak én, mások is megszenvedtek a vizsgával, de én valamiért átmentem. Ahogy eltelt az idő, a különféle városokban eltöltött éjszakák és petárdák zaja formálja a memóriámat.
Élet a Nagyvilágban
Párizsban ücsörgök a földön a hálózsákomban, a templom szemeteséből előhalászott gyertyacsonkok világítják meg a kis lakásomat. Brüsszelben kicsit másképp telik a szilveszter, gyerekekre vigyázva hallgatom az előző este történéseit – bennünket még mindig áthat a szeptember 11. utáni paranoia. Egy vonaton egy lila parókás roma férfi, punkok társaságában, különleges és furcsa vándorlásom része.
A diszkóban Rita mellett állok, az önkifejezés öröme ragad magával. Az éjszaka különlegessé válik a lehetőségek végtelenségében: az életem színes élményei és különböző karaktereivel való találkozások feszült, de szórakoztató világot teremtettek. Az emlékek a szilveszteri bulikról és az év végéről való várakozás most átszövik a gondolataimat.
Illúziók és Valóság
Ahogy most olvasom a híreket, és már ismerem a Föld melegedésének adatait, a szilveszteri bulik elvesztett illúziói bukkannak fel. Az elveszett varázs mögött a számok maradnak, és azt kívánom, bárcsak vissza tudnám hozni a régi varázslatokat. Az ismeretlen izgalma, a bulik különlegessége helyett most már tudom, hogy nem csupán ezen a napon maradok fenn éjfél után, s ez egy hiányzó szál a felnőtté válásom érzelmi szövetében.
Forrás: nepszava.hu/3306315_szilveszteri-miszterium
