Szilágyi L. József: Párizs utcái alatt
A hotelszoba mindennapi, ám azért kissé lehangoló helyszínére érkezik a történet. Az ágy fölött két éjjeli lámpa világít, a falon pedig egy olcsó, romantikus kép, talán Párizs egyik utcáját ábrázolja. Amint belépnek, a férfi azonnal a fürdőszoba felé siet, hogy felfrissítse magát az előttük álló esemény előtt. A nő, akinek nevét Erika-ként emlegetjük, kibújik kabátjából, majd a többi ruháját is leveti, miközben határozottan az ágyra fekszik. Nem képes elviselni a férfi közelségét, nem akarja, hogy az előjáték része legyen a pillanatnak. Hátra fordul, hogy a lehető legkisebb legyen a kapcsolódás köztük; ezzel a törékeny, kényszeredett intimitással vesz részt a szituációban.
A munkahelyi légkör nem tartogat meglepetéseket: a fizetésemeléshez titkok és teljesítmények árán vezet az út. Az irodai pletykák már régóta körbejárják, hogy a főnök kedvében kell járni, hogy bárki is előreléphessen a ranglétrán. Míg egyesek próbálnak ellenállni, mások, akik tudják, hogy a versenyszférában a manipuláció mindennapi dolog, inkább belemennek a helyzetbe. A főnök ügyesen lavírozik: sosem kérdez közvetlenül, mindig más utakon juttatja el az embereket a szoba ajtajáig, elkerülve a jogi következményeket. Mindezek tetejébe mindig is udvariasan bánt beosztottaival, a munka segítése érdekében is aktív. Azonban, ha valaki növelni kívánja a fizetését, ügyeskedésre, sőt, áldozatokra van szükség, ami Erika számára azt jelenti, hogy ő is a megszokott kerékvágásba lép: az ágy tehát az ő választása a megélhetésért folytatott harcban.
Ahogy a férfi kilép a fürdőszobából, első dolga a nő ruháinak látványa. Ő, amint a férfi közeledtének zaját hallja, magához húzza a térdeit, jelezve, hogy nem érez szándékot az ellágyulás irányába. A férfi tréfásan jegyzi meg: „Te aztán nem teketóriázol, Erika”, ezzel a munkahelyi hatékonyságra utalva. A nő csendesen marad, míg a férfi levetkőzik, az óvszert előkeresi. A pillanat kíméletlen: a nő könnycseppet ejt, lehet hogy a várakozás súlya, a fenyegető kiszolgáltatottság miatt, de a férfi ezt észre sem veszi. Az aktus nem tart sokáig, talán csak hét-nyolc percig, és éppen elég a férfi számára ahhoz, hogy elégedetten elnyújtózzon az ágyon, míg a nő feszülten figyel.
A nő végül kimegy a fürdőszobába, elzárja az ajtót, hogy végre egyedül lehessen. Amikor azonban szembenéz a tükörképével, hirtelen szembesül meztelen önmagával. Megáll, belenéz a saját szemébe, eltünteti a könnyeit, és ujjaival megérinti a mellét. Kicsit megnyomja, és érez egy csomót, kedvezőtlen emlékeket idézve fel. Kétségei és félelmei gyötrik: vajon ő is megjárja azt az utat, amely az anyját a végső diagnózishoz vezette? Az anya sosem törődött igazán saját egészségével, míg végül már késő volt. A nő elhatározza, hogy nem engedi, hogy ez a helyzet megismétlődjön. Készen áll arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a gyógyulás érdekében, akár a legdrágább szakorvosokra is szüksége lesz.
Forrás: nepszava.hu/3306693_szilagyi-l-jozsef-parizs-utcai-alatt
