Orbán Viktor: Az inga visszacsapása
Az inga mozgásával szokás jellemezni a parlamentáris váltógazdaságot, ahol egyes országokban az ingás sokszor kiszámíthatatlan, amit egyfajta egészséges demokratikus működés jeleként is értelmezhetünk. Ezzel szemben Orbán Viktor Magyarországán a demokrácia torzult képe áll fenn. Itt tizenhat éve toronydaru, betonpillér, drótkötél és atommágnes tartja fenn az illiberális államot, amely valójában egy illegitim hatalomgyakorlás eszköze. Egy idő után az ingának visszacsapási veszélye is van, hiszen nem véletlenül tapasztaljuk, hogy bárki, aki épp a hatalom megszerzésére tör, k nélküli kormányzása alatt egyre kevésbé tarthatja legitímnek a Fideszt.
Az új alkotmány megalkotásakor nem szabadna azt lehetővé tenni, hogy bárki magát „nemzetinek” nevezze, hiszen ezzel csak saját magát leplezi le – a rivális, aki nem tagja a hatalomnak, csupán kommunista ügynökként ábrázolható. Ez a gondolkodás egy alaptörvény-ellenes gyakorlat alapját képezi, ami napjaink puha diktatúráját jellemzi. Ha képesek lennénk képzelni egy olyan közegben, ahol a Fidesz számára legitim nemzeti ellenfelek létezhetnek, akkor azt látnánk, hogy az aktuális kormánypártok csak szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali alternatívákat fogadnak el – így az ellenzék szélre került, miközben a politika jellege is megkérdőjeleződik.
A parlamenti demokrácia válsága
A parlamenti demokrácia váltógazdasága több évszázados hagyományokra épít, de alapvető feltételeit elveszítette Magyarországon 2006 óta. Gyurcsány Ferenc korábbi kormányzati ügyszabályait nem tudta megszüntetni, ami komolyan beárnyékolja a politikai közéletet. Azóta Orbán Viktor vált a közélet ellentmondásos figurájává, aki nem képes megjelenni mint őszinte politikus, sem az elmondottakat nem tudja az emberekhez eljuttatni, mert a visszaáramló kritikák elfojthatják.
Gyurcsány Ferenc politikai ellenfelei kihasználták a sorsdöntő helyzetet, és áldozatául estek a közbeszéd silány színvonalának, miközben Orbán Viktor a közügyek tárgyalásakor végső soron nem a nép érdekeit képviselte, hanem egyáltalán nem volt tekintettel a közérdekre élénk politikai napirendjeivel.
A hatalom gyakorlása és a következmények
Orbán hatalomgyakorlása nem csupán a győzelem elérésére épített, hanem a hatalom megtartására is, amit a közszolgáltatások leépítése és a politikai ellenfelek elnyomása jellemzett. A Fidesz rendszere a győzelem megszerzése érdekében feláldozta az államháztartás forrásait is, amit számos emberek külföldre kényszerítettek. Ahelyett, hogy a társadalmi egyesülés irányába léptek volna, az állampárti politika szélére terelte a szólnivalókat.
Ha megnézzük a kormány politikáját, világossá válik, hogy Orbán Viktor és pártja egyre inkább úgy tűnik, hogy nem képesek feladni a hatalmat, amiből sokan már kiábrándultak, hiszen a közbölcsesség elvesztése és a szélsőségesség megerősödése elkerülhetetlenné vált. Az ígéretét, hogy nem szakadnak el a nemzet érdekeitől, az akármennyi jóság és szépség sem tudja betölteni, ezt mindannyian láthatjuk.
A jövő kihívásai
A következő kormánynak, amely vélhetően a Tisza-kormány néven vonul majd be a történelemkönyvekbe, komoly feladatok állnak előttük. Az eladósodott költségvetési helyzet rendezése, a társadalmi feszültségek enyhítése és a kulturális élet rehabilitációja egyaránt kihívások elé fogja állítani őket. A miniszterelnök nem vitatkozhat azzal, aki az elnöki széket birtokolja, mivel az egyre megnehezítette a kormányzást. A következő kormány legnagyobb megpróbáltatása abban rejlik, hogy amint egy új politikai irányvonalat képviselnek, a meglévő politikai diskurzus eszközeit félre kell tenniük, és egy valódi párbeszéd és együttműködés irányába kell elmozdulniuk.
Mindezek fényében a jövő politikai hétvégéjének tétje nem csupán a rendpárti hívószavak fenntartása, hanem a valódi politikai diskurzus újjáélesztése is lesz, ahol a párbeszéd alapja nem a gyűlölködés, hanem a konstruktív kritika és az együttműködés lehetősége.
Forrás: nepszava.hu/3307765_hatalmas-erovel-csaphat-vissza-az-inga-orban-viktorra
