Nyomtalanul eltűnt a köztársaság
A köztársaság államformának legfőbb jellemzője, hogy a népszuverenitás elvén alapul, az elnöki legitimációt pedig a választópolgárok többsége vagy a parlament biztosítja. Ezen elvek alapján Magyarország államformája köztársaság, amelynek államfői titulusa köztársasági elnök. Azonban a valóságban a köztársaság eszméje mára látszólag csupán formai kérdéssé vált, hiszen a „köztársaságiság” nyomai is eltűntek.
Karácsony Gergely főpolgármester öt évvel ezelőtt megfogalmazta: „A demokratikus értékek, a köztársaság eszméje többek között azt is jelenti, hogy az állampolgárok úgy érzik, beleszólásuk van az őket érintő ügyekbe, és minden intézkedés azért történik, hogy az ő boldogulásukat szolgálja. Sajnos, ma Magyarországon nem ilyen időket élünk.” Ezt a megállapítást érdemes felidézni, különösen február 1-jén, amely a második magyar köztársaság kikiáltásának évfordulója. Ezen a napon, 2005 óta, Magyarországon a Köztársaság Napját ünneplik.
Amikor e sorokat írom, éppen február 1-je estéjén keresgélek az interneten, hogy megtudjam, hol emlékeznek meg az idei évfordulóról. A Demokratikus Koalíció Siófokon megkoszorúzta Károlyi Mihály szobrát, aki az első magyar köztársasági elnök volt. Dobrev Klára pártelnök beszédében Orbán Viktor korábbi kijelentését vett elő, miszerint a köztársaság „ruha a nemzet testén”, és megjegyezte, hogy a miniszterelnök kétharmados felhatalmazása után eltüntette ezt a „ruhát”, így az ország meztelenül és védtelenül maradt a hatalommal szemben.
Érdemes megemlíteni, hogy a király is meztelen lett, ám mégis furcsállom, hogy a Köztársaság Napja ünneplésének nyomai máshol nem lelhetők fel. Valóban elveszett-e a köztársaság, vagy a nap, amely az emlékére szolgál, már nem jelent semmit?
További események is zajlottak február 1-jén: a Bibó István Közéleti Társaság Bródy Jánosnak adományozta a Demokrácia Díjat. Bródy dala sokak számára ismerős, de a benne megjelenő felkiáltó mondat mára kérdéssé változott: lesz még Magyar Köztársaság?
