Új KRESZ – Szabályok Különböző Nézőpontból
A KRESZ új szabályai megjelennek, de vajon miért van szükség rájuk, és kinek a javát szolgálják? Hogyan éljük meg a közlekedési normák változását, és milyen problémák merülnek fel a régi szabályozásokkal kapcsolatban?
Az 1990-es évek elején, a „nagy magyar szabadság” kiharcolása óta, a közlekedésben részt vevők elvárása, hogy mindenki pontosan és szabályosan közlekedjen, főként azért, hogy másokat ne hátráltassanak. A Kádár-kor alatt senki sem harcolt a szabadságáért; a vezetők tudomásul vették, hogy a munkásosztály és a parasztság élvez elsőbbséget, a közlekedés pedig csak másodlagos fontosságú volt.
A politikai vezetők, tisztában voltak azzal is, hogy a munkaidőn túli életben a munkavállalók, akiknek hivatásuk a gyárban vagy a földeken van, szintén „úrvezetők”, és nem szabad őket elkedvetleníteni. A rendőrség feladata az volt, hogy biztosítsa a rendet, mely azonban sokszor inkább a visszaélésekkel volt kapcsolatos. A vidéki közlekedés, ahol a „kis szabadságok” léteztek, sokszor korlátlan volt, aminek következményei napjainkra is hatással vannak.
Karácsony főpolgármester tevékenysége során a Covid-járvány idején a budapesti közlekedésben is megjelentek a korlátozások. Az autósok körüli feszültségek növekedése, és a kerékpározás népszerűsítése a városban igazi paradoxonokat szült. A közlekedési szabadság fogalma úgy tűnik, hogy a normalitás határain túlra, a józan ész ellenében is terjed.
A régi KRESZ is fundamentalista megoldásokat kínált, de az új szabályozás látszólag nem sokban javít a helyzeten. Budapest közlekedésének új kihívásai – a kamerarendszerek és a nem éppen hatékony rendőrségi jelenlét mellett – nem oldják meg a problémákat. A régi és az új normák alapján is sok a tennivaló.
Az M1-es autópálya Budapest-Bécs közötti szakaszának szélesítése, amely párhuzamosan zajlik az új KRESZ bevezetésével, jól példázza, hogy a döntéshozók milyen mértékben képtelenek reagálni a valóság kihívásaira. Azok, akik ezt a projektet támogatták, érdemlik a legnagyobb kritikát, mivel a közlekedés fejlesztése nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is.
Spanyolország példája, amely nem az autópályák szélesítését választotta a forgalom növekedésének kezelésére, hanem egy új, jobb minőségű infrastruktúra kiépítését indította el, üzenettel bír: az adófizetők érdekeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az új KRESZ önmagában nem elég; valódi megoldásokra van szükség, amelyek tiszteletben tartják a közlekedők jogait és igényeit. A régi és az új normák közötti feszültségnek meg kell oldódnia ahhoz, hogy a jövő közlekedése biztonságos és hatékony legyen.
A szerző orvos, véleménye nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával, és a beérkező írások szerkesztésének jogát fenntartja a lap.
