Hetvenhárom tonna urán került elő Szíriában, lezárták az Aszad-korszak atomügyét
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei az új damaszkuszi vezetés együttműködésével feltárták a korábbi titkos nukleáris program maradványait. Az ellenőrzött természetes urán már nemzetközi felügyelet alatt áll, az IAEA pedig szeptemberben lezárta a 2011 óta húzódó meg nem felelési eljárást.
Közel két évtizeddel azután, hogy Izrael 2007-ben lebombázta az al-kibari létesítményt Kelet-Szíriában, az ügynökség olyan bizonyítékokhoz jutott, amelyekkel lényegében lezárhatta a Bassár el-Aszad rendszerének titkos atomprogramja körüli vitát. A 2024-ben megbukott rezsim utódai hozzáférést biztosítottak korábban elzárt helyszínekhez, és bejelentettek egy olyan raktárt is, ahol az ellenőrök mintegy 73 tonna természetes uránfémet azonosítottak.
Az IAEA szerint ebből hozzávetőleg 55 tonna fűtőelemek formájában volt, a többi hulladék és maradékanyag. Az ügynökség a teljes készletet nyilvántartásba vette és ellenőrzés alá helyezte. A fejlemény nyomán az IAEA kormányzótanácsa szeptember 9-én lezárta a Szíria ellen 2011 óta fennálló meg nem felelési ügyet.
A 73 tonna anyag természetes, nem dúsított urán: önmagában nem jelent kész atomfegyver-alapanyagot, de a titkos program méretét jól mutatja.
Az al-kibari reaktor Dajr ez-Zaur tartományban épült, és a nyugati hírszerzési értékelések szerint észak-koreai segítséggel a jongbjoni konstrukció mintáját követte. Izrael 2007 szeptemberében még azelőtt megsemmisítette, hogy működésbe léphetett volna. Damaszkusz ezután éveken át tagadta, hogy a helyszínen nukleáris létesítmény épült, és csak korlátozott hozzáférést engedett a nemzetközi ellenőröknek. Az IAEA 2011-ben ezért állapította meg, hogy Szíria megsértette a biztosítéki kötelezettségeit.
A helyzet az Aszad-rendszer bukása után változott meg. Ahmed el-Sará kormányzata 2025-ben szélesebb hozzáférést ígért az ügynökségnek, 2026 nyarán pedig bejelentette egy korábban nem deklarált nukleáris anyagkészlet megtalálását. Rafael Grossi IAEA-főigazgató augusztusban Szíriába utazott, felkereste az al-kibari helyszínt és az újonnan feltárt raktárt is.
A szeptember elején ismertetett IAEA-megállapítások szerint az al-kibari építmény valóban nukleáris reaktor volt, és műszaki kialakítása gyors hasadóanyag-termelésre tette alkalmassá. A természetes uránnal működő, grafitmoderátoros konstrukcióból működés közben plutóniumot lehetett volna előállítani, amely megfelelő újrafeldolgozás után nukleáris fegyverhez is felhasználható. Grossi úgy fogalmazott, hogy a reaktor tulajdonságai összhangban álltak a fegyvercélú hasadóanyag előállításával.
A feltárt készlet ezért fontos, de pontosan kell értelmezni. A természetes urán fém formában nem azonos a magasan dúsított uránnal, amely közvetlenül használható lehetne egy uránalapú fegyverben. Jelentősége abban áll, hogy a reaktor üzemanyag-ellátásához és a teljes nukleáris projekt méretéhez ad közvetlen bizonyítékot.
A nemzetközi ellenőrök egy üzemanyaggyártó létesítményt és a programhoz kapcsolódó tárolóhelyeket is vizsgáltak. Az IAEA ugyanakkor nem állapított meg működő újrafeldolgozó üzemet, és nem tett olyan megállapítást sem, hogy Szíria ténylegesen elkészített volna nukleáris robbanószerkezetet.
Damaszkusz közölte, hogy az urán szíriai őrizetben marad, de az IAEA biztosítéki rendszerének hatálya alatt. A jelenlegi vezetés békés nukleáris program lehetőségéről is beszél, elsősorban egészségügyi, energia-, élelmiszer- és vízgazdálkodási felhasználással.
A fordulat legfontosabb diplomáciai következménye az volt, hogy az IAEA kormányzótanácsa konszenzussal lezárta a 2011-ben megnyitott szíriai meg nem felelési ügyet. Ez nem jelenti azt, hogy az Aszad-korszak programjának minden politikai és hírszerzési részlete ismertté vált, de az ügynökség szerint a biztosítéki szempontból nyitott kérdések rendezhetők voltak a most megszerzett információk és helyszíni hozzáférés alapján.
