Tüzes ló – A betegség árnyai
A kecske betegségével kapcsolatban egy különös dimenzióba lépünk, ahol a fájdalom és a gyengeség nemcsak az állat, hanem a gazdája lelkét is megviseli. A fejét lógatva, szomorkásan bámul a tél utolsó maradványaiba, látszólag eltűnt a régi, kedveskedő kedve. Tavasszal, amikor a rágcsálók serényen készítik a kis lyukaikat a földben, ő csak a földre mered, mintha a világ különc dolgaiba lenne merülve, melyekért egykor annyira rajongott.
A betegség jelei fokozatosan válnak nyilvánvalóvá: az életerő csökken, az étvágy pedig alábbhagy, még az almadarabok iránti kedvesség is eltűnik. A gazdi elgondolkodik, vajon mitől gyengült meg a kecske? A fejében cikáznak a gondolatok, talán valami szennyezett táplálékot evett, vagy egy ártalmas növénybe botlott. Mindeközben, míg keresgél, tapogatja az állat gerincét és hasát, hogy valami megmagyarázható ízt találjon a betegség mögött.
Az állatorvos hívása elkerülhetetlenné válik, hiszen a helyzet egyre aggasztóbb. Közben az idő sürget, ezért kiugranak a szomszéd falu patikájába, ahonnan orvosságot hoznak. Az állatorvos nyugatató szavai egy pillanatra megnyugtatják a gazdát: a rendelkezésre álló gyógyszeres kezelés hetente szükséges, és ahhoz egy fecskendőből kell adagokat bejuttatni a kecske szájába. A gyógyszert azonban ügyesen elrejthetik az ételek között, hogy az állat ne vonakodjon az ivástól.
A szelekkel dacolva, a gazdi óvó takarókat visz le a beteg kecske hátára, hiszen a szél most valósággal felélénkül. Miközben a többi állat tisztes távolságból figyelemmel kíséri a történteket, a birkák óvatosan közelítenek, de az élelemhez való hozzáférésük is megváltozik, hiszen a beteg társa közelsége új szabályokat hozott a farm életébe.
A libák kíváncsian felfedezik a teret, míg a kutyák figyelmesen követik a gazdit, aki mindent megtesz, hogy segítse kicsiny pajtásának felépülését. Az átmeneti éjszakai csendben a gazda egyedül várja, hogy a reggel elhozza a régi, pajkos kecskét, akire mindig is annyira büszke volt. Készül arra, hogy a korábbi örömök helyét újra megtöltse vidámsággal, s közben a kis állatnak hűségesen ott áll a biztonságot nyújtó háttérként.
