NASMI ÉS A KITOLONCOLÁS TÖRTÉNETE
Bársony Katalin, a neves filmrendező, és stábja tizenöt éven át kísérték figyelemmel Nasmi, a kilencéves német roma kisfiú életének drámai fordulatait. Nasmi és családja története 2009-ben kezdődött, amikor őt, édesanyját és testvérét Németországból Koszovóba toloncolták, egy olyan országba, ahol sosem jártak korábban. Az Álmot láttam (Suno Dikhlem) című filmes projekt vizsgálja a migrációs válságot, a menekültpolitikát és a romák ellen irányuló előítéleteket, különböző nézőpontokon keresztül bemutatva a volt jugoszláv menekültekkel szembeni diszkrét türelmetlenséget. Ma Nasmija Hasani Németországban él, dolgozik, és négyéves kislánya van.
A Duna Televízió és a Romédia Alapítvány Mundi Romani – a világ roma szemmel sorozatának részeként a rendező számos országban forgatott 2007 és 2011 között, közöttük Koszovóban is, ahol Nasmiék története is kibontakozott.
Kezdetek Koszovóban
Bársony Katalin 2007-ben járt először Koszovóban, amikor a Csapdába zárva – a mitrovicai romák elfelejtett története című filmjét készítette, amelyik hamarosan díjat nyert. Ekkor találkozott Nasmi életének fontos szereplőivel is, amikor a menekülttáborban forgattak. Céljuk az volt, hogy a kamera előtt megörökítsék a menekülteket, akik német anyanyelvűként, német identitással kerültek Koszovóba, ám nem beszéltek se szerbül, se albánul. A menekülttábor, amelyet az ENSZ 1999 nyarán nyitott meg, gyorsan zsúfolttá vált a kényszer-visszatoloncolások miatt, így a nemzetközi szervezetek végül eltávoztak.
Az Első Találkozás
Az első találkozás emlékezetes volt. Nasmiék, miután megérkeztek Pristinába, a nagymamájukkal találkoztak, aki már régóta elhagyta a tábor területét. Az ottani körülmények szörnyűek voltak: szennyezett víz és nyomorúságos lakókörülmények várták őket, miután korábban Hannoverben élt családjuk rendes szociális lakásában. Nasmi ugyan német tinédzserként boldogulni akart, de nem tudta, hogyan találhatna visszautat a családjához.
A Migrációs Politika és Kitoloncolások
Az évek során a migrációs politika gyökeresen megváltozott, különösen a 2015-ös válság után, amikor a menekültügyi helyzet drámaian megnehezedett. A német hatóságok nem kínáltak többé állampolgárságot könnyen és gyorsan, és a kényszer-visszatoloncolás fenyegetése súlyosbította a helyzetet. Nasmi testvére, Vedat, aki akkor már tizennyolc éves volt, sikeresen maradhatott Németországban, részben azzal az érveléssel, hogy önellátóvá vált, míg Nasmi, fiatal kora és gyermeki ártatlansága ellenére, a jogi döntések áldozatául esett.
Az Iskoláztatás és Egészségügyi Krízis
Nasmi, akit kilenc éves korában kényszer-visszatoloncoltak, hosszú időn át szenvedett a menekülttáborban. A testvére, távol a családjától, középiskolába járt, míg Nasmi és testvérei a táborban kezdték meg az albán és szerb nyelv tanulását, elérve azt, hogy segítsenek érthetően kommunikálni a környezetükkel. A körülmények enyhítése érdekében az apjuk küzdött, hogy pénzt küldjön Hannoverből, de ez nem volt elegendő a mindennapi megélhetéshez, ami tovább nehezítette a család helyzetét.
Nasmija Hasani Gyermekként
2007-ben ismerkedtek meg a családdal, többek között Nasmi nagymamájával is, aki fontos közösségi vezető volt és sokendő a film működéséhez. A dokumentumfilm későbbi részeiben figyelemmel kísérték a gyerekek fejlődését, míg az igyekszik bemutatni, hogyan élték meg a visszatérő nehézségeket az otthonukban, és milyen hatással volt a társadalmi helyzetük a mindennapi életükre.
A Film Fejlődése
Bársony Katalin számára crucialis volt, hogy évente visszatérjen Nasmiék történetéhez, és idővel jelentkezett a szándék, hogy összekösse a családot Németország és Koszovó között. A dokumentumfilm tizenöt év alatt folyamatosan bővült, a legfrissebb technológiák bevezetésével és az Erdély elnevezésű változtatható részekkel. A film végül Nasmi hanglemeze lehetett az ő saját történetének elmondására, így férhetett hozzá a társadalom egyedülálló nézőpontjához, amely a menekültek valóságát tükrözte.
A Migrációs Politika Hatása
A filmen keresztül világossá vált, hogy a menekültpolitika nemcsak a számok és statisztikák szintjén érhető tetten, hanem emberi leegyszerűsítéseken is. Nasmi története, akit kényszertől szenvedni kellett, ma már példázza, mit jelentett a migráció egy olyan időben, amikor az emberek egymás iránti empátiája sajnos háttérbe szorult. A határok megváltozása és a politika hatásai a migráció kérdésére figyelmet érdemelnek, és a film szolgálja a társadalmi diskurzus generálását.
Bársony Katalin Szakszerű Kifejezése
Bársony Katalin dokumentumfilmesként, rendezőként és forgatókönyvíróként a magyar őszintességet képviseli a társadalmi kérdések bemutatásában. Szociológiai és kommunikációs háttérének köszönhetően képes emberek sorsait és életét átformálni egy szempontból, ami hungarizmust is tükröz. Az ő segítőkészsége és hangsúlyozza az empátiát, amely jellemzi az ő elképzelését a filmtémákról.
