Papp Sándor Zsigmond: A támogatás szerepe a gyereknevelésben
A gyerekek kapcsán nem szükséges azonnal a fehér LeBron Jamesként tekinteni, hiszen egy szülő büszkesége nem csupán a gyermeke kosárlabdás teljesítményéből fakad. Az apaság sokkal inkább a megértésről és a szeretetteljes támogatásról szól. Nagyapám gyűjtőszenvedélye indította el azokat a gondolatokat bennem, amelyek ma a szülői szerepem alapját képezik. Az ő világában minden négyzetméter tele volt emlékekkel, művészetekkel, a múlt nagyságainak szobrainak ottlétével. És az a pillanat, amikor tizenegy évesen egy plakett képében magam is a falon lógni láttam a híres művészek között, egyszerre volt szórakoztató és nyomasztó. Azt éreztem, hogy valami fontosat kell tennem, hogy ezt a bizalmat hűen viszonozhassam.
Kezdetben a dilemmáim között vacilláltam, hogyan is viszonyuljak gyermekem alkotásaihoz. Az apa és a kritikus szerepe közötti választás nem egyszerű feladat. Amikor megkaptam Duska első műveit, az érzelmek szinte elborítottak, és rájöttem, hogy a kritikusi álarc levetése sokkal boldogabbá tesz, mint a végtelen mérlegelés. Az igazi kérdések az élményekről, a játék öröméről szólnak, nem pusztán a versenyeredményekről. Az apaság varázsa abban rejlik, hogy nem a gyerek teljesítménye, hanem a közös pillanatok jelentése a fontos.
Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek által kitalált új étel miért is lehet értékes – nem a szakmai bírálat miatt, hanem az abban rejlő kreativitás és öröm okán. Akár egy új étel kísérletezéséről van szó, akár a pályán való futásról, a pillanat megélése sokkal fontosabb, mint a jövőbeli várakozások. A gyerekek játékaiban, mivel valami újat alkotnak, ott van a lelkesedés, a felfedezés és a tanulás öröme, amit szülőként érdemes értékelni.
Miközben visszaemlékezem nagyapám gyűjteményére, arra jutok, hogy ezek az emlékek nemcsak fizikai tárgyak; sokkal inkább az életünk részei. A plakettek, amelyek egykor a dicsőség jelei voltak, mára antik emlékekként szerepelnek életünkban, de a mögöttük álló történet sosem veszhet el. Ahogy a gyűjtés is, úgy az apa-gyerek kapcsolat is változik, és a múlt bonyolultságai ellenére érdemes a jelenre koncentrálni. Az apaság nem csupán arról szól, hogy kiemeljük az elvárásokat; inkább arról, hogy támogassuk gyermekeinket az úton, amelyet választanak, bármilyen irányba is vezessen az a jövőben.
