Hallgatni is bűn
Jelenlegi társadalmi környezetünk tele van félelemmel és gyűlölettel, amelyek lángját a kormány folyamatosan szítja. Az emberek megfélemlítése és a másként gondolkodók elnyomása olyan világot teremt, amiből a rendszerváltáskor szabadulni igyekeztünk. Azonban a dac és bátorság kezd egyre inkább mindennapjaink részévé válni. Sokan már nem hátrálnak meg a fenyegetések előtt.
Ahogy egyre újabb aljasságok bukkannak fel, úgy hisszük, hogy a lehető legaljára érkeztünk. Mégis, a kormány mögötti gondolkodók újabb és újabb határokat lépnek át, rendkívüli cinizmussal. Talán van egy pont, amikor a kormánypárt tagjai is érzik, hogy az erkölcs fontosabb, mint a párthűség, csakhogy ez csupán remény marad. A gyűlöletkeltés határai úgy tűnik, nincsenek, s a politikai elit minden tagja, akár a csendes asszisztenciájukkal, hozzájárul a morális mélyrepüléshez.
A feszültség azonban nem tartható fenn örökké. A történelem számos példa van arra, hogy a katolikus egyház kötelezettségének érezte beavatkozni a társadalmi igazságtalanságok ellen. Hitleri Németország idején például az egyház próbálta ellenállni az elnyomó hatalomnak. 1938. március 14-én jelentős lépésként a német templomokban felolvasták XI. Piusz enciklikáját, a Mit brennender Sorge-t, amelyben a pápa élesen elítélte a faji alapú megkülönböztetést.
Fölöttébb bátor személyiségek is kiálltak a történelem sötét időszakaiban. Clemens August Graf von Galen érsek, a „Münster oroszlánja”, 1941-es prédikációsorozatában nyilvánosan elítélte a Gestapo jogsértéseit és a fogyatékkal élők meggyilkolását, amelyet eutanázia-programnak neveztek el, égbekiáltó cinizmussal. Emellett magyar főpapok, mint Apor Vilmos győri püspök, a gyűlölet szítása ellen emeltek szót. Márton Áron erdélyi püspök is aktívan beszélt az igazságtalanságokról, megjegyezve, hogy „el kell oszlatni a gyűlöletet”, és határozottan el kell utasítani azt a módszertan, amellyel ezt elősegítik.
Bár ezek a szavak egy másik sötét korban hangzottak el, jelenleg, amikor Ukrajna kerül a politikai középpontba, ezek a tanítások különösen aktuálisak. Szerencsére a mai magyar katolikus egyházban is felfedezhetőek kedvező jelek. Székely János, a püspöki konferencia elnöke, próbálja távol tartani az egyházat a politikai játszmáktól, míg Varga László kaposvári püspök hangsúlyozta, hogy az ellenfeleinkről való hazudozás és lejáratás a médiában súlyos bűn.
Most különösen fontos lenne a békés, józan hang megszólalása a világ erkölcsisége felett őrködők részéről. Mindig akadnak olyan személyek, akik érzik, mikor van szükség a megszólalásra. Ebben a gyűlölettel és félelemmel átszőtt batyuban világosan láthatjuk, ki az, aki valóban komolyan veszi a keresztény értékeket, és ki az, aki politikai érdekből elferdíti Krisztus tanításait.
