Újra Rendszerváltás Előtt
A 2026. április 12-i választások előtt sokszor hallható, hogy elérkezett az ideje a rendszerváltásnak. Ez a megállapítás kétségtelenül helytálló, ugyanakkor aggasztó az a tény, hogy Magyarország a rendszerváltást követő 36 év alatt újra ugyanerre a pontra jutott. Azt lehet mondani, hogy e három évtized alatt az ország lényegében elvesztette az időt.
1990-ben a magyar társadalom egyfajta áttörést élt meg, hiszen leszállt egy lóról, amit eddig került. Majd 2010-re egy új kis csikó jelent meg, ami gyorsan felnőtt, és a közösség ismét ráült a hátára, annak ellenére, hogy egyértelmű volt: az új ló nem sokban különbözik attól, amelytől korábban eltávolodtak. Ma ismét elhangzik a kijelentés: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam.”
Különösképpen elgondolkodtató, hogy a két rendszer között mennyi hasonlóság fedezhető fel. Az új rendszer is egy szűk, domináns hatalmi elitre épül, míg a régi kádárizmus egy „magyar kapitalista rendszerbe” csomagolva tért vissza, amely félig feudális, részben kézivezérelt, s amely a tudás helyett a munka alapú működésre helyezi a hangsúlyt. A 2010-2022 közötti időszakban, amikor kedvező gazdasági környezet és uniós források álltak rendelkezésre, az állam bőséggel öntötte a pénzt a gazdaságba, így a megélhetési kérdések háttérbe szorították a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó elveket.
Zsiday Viktor nemrégiben próbálta azonosítani az Orbán-kormány választási sikerei és a reálbér-emelkedés közötti kapcsolatot, ami szimbolikus rávilágítás a magyar néplélekre. Ha a zsebek teltek, a közvetlen környezet problémái a háttérbe szorultak. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy a pénz csak egy apró része egy ország valódi értékeinek. A mentális, erkölcsi és morális szempontok gyakran elmaradnak a választási szavazások során.
Tökéletesen nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom még mindig nem tanulta meg, mennyire alapvető a demokrácia, jogállamiság, kiszámíthatóság és az arra épülő rendszerek jelenléte. Mindez különösen aggasztó az után az érthetetlen csend után, ami a korábbi kormányzás során megkérdőjelezhető döntések végrehajtásához vezetett.
A magyar társadalom jelenlegi állapota azt sugallja, hogy újra a nulláról kell kezdeni a munkát. Mivel a közép- és hosszú távú fejlődés érdekében elengedhetetlen a közös jövőkép kialakítása és a közösségi hozzáállás megváltoztatása, ezért fontos, hogy a politikai hatalom tudatosan figyeljen a közszolgáltatás rendszerére.
Rá kell ébredni arra, hogy a társadalom építése és a benne való aktív részvétel nem csupán a politikai választásokkal kezdődik, hanem az alapokon múlik. A kiválasztott vezetésnek, amely hozzá nem álló politikai elveket képvisel, feladatául kell tűzni a szolidaritás, morál, empátia és közérdekek erősítését. Az új vezetésnek nemcsak anyagi, hanem szellemi és társadalmi értékeinket is helyre kell állítania.
Egy személyes tapasztalat erősíti meg ezt a megközelítést: Ausztriában, amikor egy autós blokkolta az utat, a sofőr bocsánatot kért a kisebb baleset miatt, ami jól mutatja a társadalmi felelősségvállalást és empátiát, amire Magyarországnak is szüksége lenne.
A közözés az emberi értékek felemelése és a társadalmi kohézió erősítése nélkülözhetetlen. A politikai rendszerváltás nem elegendő önmagában, ahhoz, hogy a bizalom, a közszolgáltatások és a társadalmi kapcsolatok újraépülhessenek. A bizalomnak évekbe, évtizedekbe telik, míg kialakul, és az ország normális működésének alapjaihoz vezet.
A jövőbeli fejlődés Magyarország számára nem sprint, hanem maraton, amelyhez folyamatos elköteleződés, kitartás és türelem szükséges. Ha az ország nem tudja magát ebből a ciklusból kiemelni a következő 25-30 évben, bármilyen új kormány is álljon elő, az nem fogja megoldani a mélyen gyökerező problémákat. Az osztrák példa világosan mutatja, hogy ez a folyamat hosszú időt igényel, és Magyarországnak újra esélye volt 1990-ben, hogy egy nyugati, demokratikus irányba induljon.
Most azonban, hogy a történelem ismételten megismételni látszik magát, bízni kell abban, hogy nem kell még egyszer rossz irányba lépni, de a pesszimizmus nem tántorítják el a pozitív jövőtől. Emlékezzünk arra: „Tiéd az ország, magadnak építed!”
