Kampányvégén a választások forgatagában
Belgium különös politikai táját idéző képpel indul a választási hajrá, ahol a tisztviselők irányítása alatt a vallonok jobbra, míg a flamandok balra sorakoznak. A kérdés, amit sok demokratikusan gondolkodó választópolgár feltett magának: hová álljanak ők? Kényszerű válaszokkal keresve a megoldást, a helyzetük hasonló ahhoz, mint amikor a ’89-es nemzeti kerekasztalon próbáltak konszenzusra jutni, de sajnos az ország jobboldalának képviselőit nem sikerült egy helyre leültetni a jelenlegi politikai adok-kapokban.
A Fidesz kormánya egyre mélyebbre ássa magát a hazugságokkal és manipulációkkal teli mocsárban, miközben nyíltan együttműködik orosz titkosszolgálatokkal. A Tisza és a „régi ellenzéki” pártok nem képesek a választási együttműködésre, inkább folytatják a régi, eredménytelen veszekedéseiket.
Az ellenzéki táborban a Demokratikus Koalíció (DK) számára, a két kis párt közül, meglepő sikerélményeket hozott a kampány — a köztéri hirdetőtáblák számának növekedésével igyekeznek elkerülni az Országgyűlésből való kizárást. Érdekes, hogy a hirdetéseikben a határon túli magyarok szavazati jogának megvonásáért lobbiznak, amiben érthetően igazuk van, de a kérdésfelvetés nem segít nekik a bizonytalan szavazók megnyerésében, inkább csak ellenszenvet gerjesztenek.
A Kutyapárt viszont észlelte, hogy támogatóiknak célszerű lenne a győzelemre esélyes egyéni képviselőkre szavazniuk. Az egyéni kerületek sorsa ezeken a választásokon kritikus lehet; ha 2022-ben a kutyapárti szavazatok egy jelentős része az ellenzéki összefogás jelöltjeihez került volna, a Fidesz egyszer sem győzött volna a fővárosban. Budapesten 2022-ben egyedül a 14. választókörzetben arattak győzelmet, tehát most helyénvaló lenne minden érintett pártnak egy közös mozgósításra buzdítani a szavazókat a Tisza jelöltje mögé.
Mindkét érintett párt — a Kutyapárt és a DK — jogosan hivatkozhat arra, hogy a Tisza nem segítette őket az együttműködési lehetőségek kiépítésében, és helyette inkább a Gyurcsány és Orbán iránti kizárólagosságra törekedett. Nehezebb lenne a demokratikus képviselet helyzete az olyan körzetekben, ahol „óellenzéki” jelöltek indultak, akik a korábbi választások során sokat tettek a demokrácia érdekében, mint például Hadházy Ákos vagy Szabó Tímea.
Most a választók és politikai pártok között egyre inkább feszültség feszül, kinek is kellene visszalépnie a jelöltségtől. A Kutyapárt vezérszereplőjének, Magyar Péternek különös felelőssége van a demokratikus oldal kiritikus helyzetében, amely úgy tűnik, hogy a szakadék felé tereli a saját jelöltjeit, ahelyett hogy kompromisszumot keresne a más ellenzéki pártokkal. Kiemelkedő, hogy ha Magyar Péter megfelelő gesztusokat tenne és lemondana a kétes körzetekről, akkor az ellenzéki szavazók bizalmát is elnyerhetné.
Ha a Kutyapárt különösen ügyesen jár el, megszerezhetik azt a támogatást, amely a választási listájukra is vonatkozik, egy lehetséges minimális többség elérésével a rendszerváltás érdekében. Emlékezzünk: a választási táboroknak érdemes buzdítaniuk híveiket, hogy szavazzanak a Tisza jelöltjeire az egyéni kerületekben, míg a pártlistákon lehetőség szerint az önálló pártjukra vagy a legszimpatikusabb alternatívára. E tárcsázási forma akár a kívánt kétharmadhoz is elvezethet és jelentős lépést jelenthet a Fidesz kormányzásának megdöntésében.
Csak egy hatékony, de nem párti együttműködés hozhatja el a szükséges eredményeket a demokratikus alternatívák számára.
