Amikor Misi kisfiú volt
Misi gyermekkora egy nagyközségben zajlott, ahol a Kádár-kockák jellegzetes formái között nőtt fel. Édesanyja Budapestről érkezett, egy Kálmán Imre utcai bérházból, ahol az ország egyik legismertebb írónője, Kis Ibolya lakott szomszédos lakásában. Misi számára különösen izgalmas volt, amikor az író-olvasó est keretében Kis Ibolya a nagyközség könyvtárába látogatott, hiszen őt az osztályuk képviselte az eseményen, ezzel is tapasztalva a nagy íróval való közvetlen kapcsolat örömét.
Misi büszkén hallgatta Ibolya előadását, tudva, hogy a nagyközségben csak ők voltak a barátai. Ez a különleges kapcsolat lehetőséget adott számára, hogy sok osztálytársa irigykedjen rá. Az írónő látogatása után Misi és édesanyja narancssárga Polskiján mentek el hozzájuk, ahol elsőként egy szerény vacsora után, Ibolya megtudta, hogy Misi verseket ír. A kisfiú, akit az önértékelése foglalkoztatott, izgatottan keresett egy füzetet, hogy bemutassa költeményeit.
Bár az előkészületek nem alakultak zökkenőmentesen, mert az őt díszítő borítón egy nem éppen gyerekbarát kép díszelgett, végül Misi összeszedte a bátorságát, és bemutatta egy versét, a „Táblák, táblák utcán álltok…” kezdetűt. Ibolya dicsérte a munkáját, ösztönözve őt a további írásra. Az este végén, búcsúzóul, Ibolya egy emlékezetes történetet mesélt a forradalomról, ahol az övéhez hasonlóan, egy ismeretlen férfi megmentette az életét, amikor a Kossuth téren a tömegben tartózkodott.
A tombola
Misi gyermekkori vágyai között kiemelkedett egy hullámos papagáj iránti lelkesedése. Mivel kalitkája már készen állt, ajándékba kapta szomszédjától, Öcsi bácsitól, izgatottan várt egy madárkiállítást, amelyről egy plakáton értesült. Nagyon szeretett volna részt venni, amiért arra kérte szüleit, hogy adják meg az esedékes belépődíjat. A kultúrházba lépve Misi meglátta a madarak sokaságát és hallotta a csicsergésüket, a papagájok iránti vonzalma ezúttal is kiemelt figyelmet kapott.
Egy tomboláról is tudomást szerzett, ahol megpróbálta megfogalmazni reményeit, hogy talán napján teljesül a kívánsága. Végül, amikor bemondták a nyerő számot, kiderült, hogy a papagáj helyett egy félszemű kacagó gerlét nyert. Misi eleinte csalódott volt, de ahogy teltek a napok, egy különös kötődés alakult ki közöttük. A gerle szeretetteljes és barátságos természetével ragadta meg Misi szívét, így kiderült, hogy a madár helyett csak egy másfajta örömet adhatott neki.
Az ismeretlen sír
Az egyik szeles tavaszi délutánon Misi nagyapjával ellátogattak a koleratemetőhöz, ahol a jeltelen sírok és a végleg elhagyott kereszt képe fogadta őket. Nagyapja amatőr helytörténészként érdeklődött a múlt iránt, és Misi izgalma fokozódott, amikor megtudta, hányan nyugszanak ott. A temető felfedezése során az események történetével együtt a gyermekkori emlékek is feléledtek benne, különösen a halottak napi rituálék.
Bár a séta izgalmas élményt nyújtott, a legmeghatározóbb pillanat az ismeretlen sírnál történt, amelynek keresztnévfeliratán az „Mihók Misi, élt 3 évet” állt. Ez a felismerés súlyos gondolatokat ébresztett benne, és-nem csak a sír titka, de a családi kötelékeik mélysége is, ráébresztve arra, hogy mekkora szerepet játszik az életvitel, a jövő és a gyermekkori álmok beteljesítésében.
