Szilágyi L. József: Káposzta
Aranka néni gondosan állított össze egy bevásárlólistát. Hosszú idő után most először érezte, hogy valóban szüksége van rá, hiszen a háztartásának ellátásához már jó ideje nem kellett ilyen írott segítség. Az utóbbi években az alapanyagok beszerzése szinte magától ment, a napi szükségleteit mind könnyedén megoldotta. Azonban most különleges alkalomra készült, ünnepi töltött káposztát akart főzni, amihez nagy mennyiségű hozzávalóra volt szüksége. Még a spájzát sem kellett átnéznie vagy a bolt akciós újságját lapoznia, csupán a régi családi receptjeire kellett támaszkodnia. A nagyanyja módszerét eszében tartva, pontosan tudta, mi szükséges a gazdag és friss ízekhez.
Nem emlékezett, mikor főzött utoljára itt, a konyhájában, főleg nem ekkora mennyiségben. Mióta a férje pihenni tért a temetőbe, és lányuk Új-Zélandra költözött családjával, teljesen megváltozott az élete. Hiszen kinek főzne az ember egy főre? Így aztán a szociális konyha ebédjei egész jól betöltötték a szükségleteit, miért is főzött volna? Ám most, amikor elhatározta, hogy mégis nekilát, egyértelművé vált számára, hogy nem lehet elmaradni a hagyományos főzés élményétől.
A lista egyre csak gyarapodott, minden egyes szükséges összetevőt feljegyzett, még a mértékeket és a bekerülő költségeket is kiszámolta. Mivel tudta, hogy nem lesz olcsó mulatság, mégis bízott abban, hogy minden fillér megérte a szent cél érdekében.
Amikor a piacon járt, a drágább henteshez sorakozott fel, ahol friss és ízletes húst vásárolt. Kiválasztotta a lapockát, mert azt szerette, ha kissé szaftosra főzik, és füstölt kolbászt is vett, hiszen ez csak fokozta az étel ízét. Eszébe jutott, mennyit jártak még a lányával a piacra, amikor az kicsi volt, és mennyi kedves emléke fűződött ezekhez a pillanatokhoz. A kofák mindig megismerték a gyermeket, aki lelkesen kérdezősködött tőlük, és válogatta a legjobb zöldségeket. Végül az apró káposztákról sem feledkezett meg, hiszen a jó ételhez ez is elengedhetetlen. Azon tűnődött, hogy vajon van-e Lidl Új-Zélandon, míg a gurulós szatyor lassan megtelt a kiválasztott finomságokkal.
Otthon, miután kipakolta a megvásárolt hozzávalókat, felkötötte a kötényét, előkereste a legnagyobb fazekát, és hozzákezdett a főzéshez. A darált hús alapos bekeverése után nekilátott a töltelékek elkészítésének, apró káposztalevelekbe csavarva a szívvel-lélekkel készített tölteléket. A kisebb adagokat minden ünnepen nagyobb fogásként készítette, hiszen számára e tények felette fontosak voltak. A nagyanyaként ellesett technikákat szíve mélyén őrizte, és a lánya is megtanulta már tőle az étel készítés fortélyait.
A töltelékeket nem volt könnyű készíteni, így Aranka néni néha megállt pihenni, miközben egy régi fényképalbumot is elővett. Minden egyes oldal lapozgatása közben emlékek törtek fel benne, az esküvője képeit, a lányával közös pillanatokat idézte fel, az utolsó közös családi fénykép előtt pedig megállt egy pillanatra. A főzésnek bőven volt ideje, így elidőzhetett a nosztalgiázással, ami igazán jót tett a ragu összeérésének is.
Másnap a fazék lágyan főtt, a káposzták pedig tökéletesen megpuhultak. Amikor végre elkészültek, Aranka néni megkóstolta az ételt, és a régi ízek varázslata köszöntötte. Huszonnégy adagot kiporciózva a szociális konyha tiszta dobozaiba, útra készen állva elindult az ételosztásra. Őt is magával ragadta a közösségi szellem, és a kedvesség, ami a főzés révén egyesítette őt a többi önkéntessel.
A káposzták, mint akik maguk is örömmel telve zötykölődtek az úton, büszkén képviselték a hagyományokat és a szeretet erejét az ünnepi asztalon.
Szilágyi L. József „Ildikó, szívem és más történetek” címmel új novelláskötetet ad ki, amely a szerző saját szavaival élve a derű és a komolyság, az abszurd és a valóság keverékét bemutatva, ötven plusz három történetében annak szépségeit és nehézségeit sűríti egy kötetbe. A kiadvány a Litera-Túra Kiadó gondozásában fog megjelenni a közeljövőben.
