A névtelen áldozatok emlékére
Ma harmincöt évvel ezelőtt történt Molnár Csilla Andrea tragikus öngyilkossága, ami egy újabb szomorú emlékeztető arra, hogy a kamaszkor nemcsak izgalmas, hanem hihetetlenül nehéz időszak is lehet. Ezen a jeles évfordulón a médiában felidézik a szépségkirálynő életét és fájdalmát, aki 1985-ben elnyerte a legszebb nő címet hazánkban. Mivel én is készítettem egy megemlékezést, szeretném kifejezni a kívánságomat: álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk a többiekre is.
A tragédia árnyékában
Negyven év telt el azóta, hogy a középkorú fiatalok körében az öngyilkosság a 2-4. helyen áll a legfőbb halálokok között. A Központi Statisztikai Hivatal nem ad konkrét számokat a kamaszkorú öngyilkosságok kapcsán, hanem egy halálozási arányszámot közöl. A legfrissebb adatok szerint a 15-19 éves korosztályban az öngyilkosság miatt bekövetkező halálozási arány körülbelül 4-5 esetet jelent százezer érintett korú emberre vetítve. Magyarországon jelenleg mintegy 460-480 ezer fiatal tartozik ebbe a korcsoportba, ami évente körülbelül 20-25 fiatal öngyilkosságát jelenti.
Történelmi háttér és számok
Az előző évtizedekhez képest a helyzet már javult: 1995-ben 74 kamasz vetett véget az életének, míg 2013-ra ez a szám 22-re csökkent. Ennek ellenére az elmúlt 40 évben nagyságrendileg több ezer kamasz sodródott a halál szélére, akik életüket önszántukból adták fel. Az öngyilkossági kísérletek száma ráadásul a halálesetek 10-20-szorosa is lehet, ami rendkívül aggasztó tény.
Megemlékezés és empátia
Most azonban nem arról szeretnék beszélni, hogy mi vezethet egy fiatalhoz arra, hogy úgy érezze, nincs tovább. Csupán arra kérek mindenkit, hogy álljanak meg egy pillanatra, és gondoljanak a számos névtelen áldozatra. Ezek a fiatalok, akik nem voltak szépségkirálynők, de haláluk ugyanolyan tragédia, mint Molnár Csilla halála. A családtagjaik és barátaik gyásza éppúgy mély és felfoghatatlan, mint a Molnár család fájdalma.
Az elfeledettek emlékezete
Ezekről a fiatalokról sokszor nem készülnek cikkek, nem övezik őket a figyelem reflektorfényei, senki nem kutatja, hogy miért tettek végül ilyen tragikus lépést. Miért fájt nekik annyira az élet, hogy inkább el akarták hagyni azt? Ha ma megemlékeznek Molnár Csilla Andrea emlékére, kérem, hogy ne feledkezzenek el a többiekről sem. Ők is megérdemlik a tiszteletet és az emlékezést.
