A Duna új arca: Budapest visszatérése a folyóhoz
A Valyo alapítói, köztük Tömör Miklós és Fazekas Samu, úgy vélik, hogy a Duna mindig is Budapest legfontosabb köztere lehetett volna, ha nem álltak volna előttünk a mentális korlátok. A rakpart innen nézve nem csupán egy közlekedési folyosó, hanem az élő város szíve. Tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy a pesti alsó rakparton jógaórák, fotókiállítások és közösségi grillezések zajlanak, ma viszont a nyári délutánokon özönlenek a sétálók, élénk kulturális életet teremtve a viaduktok árnyékában.
A rakpart történelmi hagyományai
Tömör Miklós emlékeztet arra, hogy a rakpart nem autóútnak készült, hanem rakodópartnak, ahol évszázadokon keresztül piacok működtek. Az 1978-as korlátkihelyezés szimbolikusan elvágta Budapestet a Dunától, így a rakpart funkciója drámaian megváltozott. A hatvanas-hetvenes évek technokrata városfejlesztése a jövőt az autózásra építette, de a Valyo célja éppen ennek a gondolkodásnak a megkérdőjelezése és a város visszavezetése a folyóhoz.
Az élő Duna: Fürdés és közösségi élet
2010-ben Tömör Miklós számára a Duna menti biciklitúra során vált nyilvánvalóvá, hogy Budapest nem hagyományozta magára a folyóval való kapcsolódást. A Duna vize, amely a Valyo vízminőségmérő projektje alapján „fürdésre kiválóan alkalmas”, már hivatalosan is fürödhető helyszínt biztosít a város szívében, ezzel együtt egyre több szabadstrandra is lehetőség nyílik.
Helyteremtés mint módszertan
A Valyo által alkalmazott placemaking filozófia révén a rakpart nem csupán egy rendezvényhelyszín, hanem organikus közösségi terévé is vált. Fazekas Samu hangsúlyozza: „Először ki kell próbálni kicsiben, kirakjuk a grillezőket, és figyeljük a reakciókat.” A rakpart nem csupán egy népszerű rendezvényhelyszín lett, hanem egy olyan közösségi tér, ahol az emberek összegyűlnek, találkoznak, kapcsolódnak egymáshoz. A rakpart rengeteg születésnapnak és baráti összejövetelnek adott helyet.
Kulturális tartalom és a közösség szerepe
A Valyo nem csupán keretet biztosít a programokhoz, hanem aktívan együttműködik a Fővárosi Önkormányzattal és a Budapesti Művelődési Központ támogatásával, lehetővé téve különböző civil szervezetek és közösségek számára, hogy szabadon megtöltsék a teret programjaikkal. A korábban kihasználatlan viaduktok ma már pezsgő kulturális központok, ahol művészi workshopok és közösségi események zajlanak.
A jövő víziója
A következő lépés a rakpart továbbfejlesztése, amelynek részeként egy dupla fasor építése, forgalomcsillapított utak létrehozása és kerékpársáv kialakítása is tervek között szerepel. Fazekas Samu végszavával úgy zárta: „Tíz év múlva senki nem fogja megérteni, miért voltak ilyen autós tervek Budapest szívében.” Így a rakpart nem csupán a múlt emléke, hanem a jövő lehetősége is, ahol a közösség találkozhat és élvezheti a Duna szélén folyó életet.
