Nyílt levél Magyar Péternek
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az „óellenzékizés” fogalma önmagában nem tűnik hitelesnek, különösen nem attól, aki már többször is támogatta Orbán Viktor politikáját. Ezzel a háttérrel nem rendelkezik erkölcsi alapokkal ahhoz, hogy meghatározza, kik vehetnek részt a kormányzati döntéshozatalban, illetve kik zárhatók ki azokból a politikai folyamatokból, amelyek megerősítik a kormányzás szakszerűségét. Az államigazgatásban sokan végzik tisztességesen munkájukat, még ha az irány, amely felé az ország halad, sokakból kiábrándultságot váltott ki.
Sokan voltak, akik nyíltan és aktívan felléptek az Orbán-rendszer ellen, kockázatot vállalva a saját egzisztenciájukért. Említhetném például Hadházy Ákost, Szabó Tímeát és Szél Bernadettet; az ilyen emberek hosszan sorolhatók, akik nem tétlenkedtek a rendszerrel szemben. Nehéz lenne továbbá figyelmen kívül hagyni a helyi önkormányzati vezetők és a független sajtó szerepét is.
Az „óellenzékizés” azonban nem csupán egy szociális réteg számára káros, hanem a Tisza-kormány számára is. Ez a megközelítés kizár olyan értékes szakembereket, akiknek a tudása és tapasztalata elengedhetetlen lenne a kormányzás sikeréhez, miközben a kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Az ország nem szabad, hogy csupán „ó-emberekre” és másokra legyen osztva.
Politikai diskurzus és társadalmi normák
Az Orbán-rendszerrel szembeni ellenérzésem nem csupán a rendszerszintű korrupcióval és a visszaélésekkel áll összefüggésben. Sokkal inkább felháborít, mint állampolgárt, hogy gyermekeim egy olyan világban nőttek fel, ahol soha nem tapasztaltak normális politikai diskurzust. Az ellenségeskedés uralja a politikai légkört, ahol nem léteztek a türelem és a kölcsönös tisztelet alapelvei. A mérgező kampányformák, mint a kék plakátok, elborították a környezetüket, és a „ki nincs velünk, az ellenünk van” hozzáállás gyakorlatilag elérte a mindennapjaikat. Most, amikor a világra néznek, még mindig csodálkoznak, hogy miként kellene civilizált módon beszélgetniük a politikával kapcsolatban.
A rendszerváltástól azt vártam, hogy egy új, békésebb és megértőbb politikai kultúra bontakozik ki, amely a toleranciát és a pozitív diskurzust helyezi középpontba. Azt sajnálattal látom, hogy ennek egyelőre nagyon kevés jele van.
Az elkövetett bűnök tárgyalása
Fontos, hogy a társadalom napirenden tartsa az elkövetett bűncselekményeket, mert ezek nélkül a kollektív emlékezet elhalványul. Mindazonáltal a kérdés mindig a mérték és az arányosság. A Fidesz sok nem megfelelő egyént ültetett a parlamentbe, míg a felelős politikai szereplők a háttérbe vonultak. Azok az emberek, akik a parlamentben ülnek, nem érdemlik meg a középpontba állítást, ám a Tisza-kormány jelenleg éppen ezt a reflektorfényt biztosítja nekik. A válasz nem abban rejlik, hogy ne beszéljünk a bűnökről, hanem inkább abban, hogy azok mennyire dominálják a közbeszédet.
A kormány tagjai a heti munkájukból csupán egy-két napot töltenek a parlamentben, ami a munkájuk 20-40%-át képezi. Ez pedig jelentős időt von el a valódi kormányzástól. A választók gyakran azért szavaztak a Tiszára, mert hitelesen képviselte egy békés és demokratikus Magyarország ígéretét. Ideje lenne, hogy a politikai diskurzus a valódi célok és az együttműködés irányába mozduljon el, elkerülve a folyamatos ellenségeskedést.
Jövőbeli remények
Miniszterelnök Úr! Ön a rendszerváltással beírta magát a magyar történelemkönyvek lapjaira. Vágyom arra, hogy a következő oldalak már arról számoljanak be, hogyan vált a politikai párt kampányoló vezetője egy olyan államférfivá, aki valóban demokratikus irányt ad az országnak.
Telkes András
