A Felmagasztosult Fosókaszilva
Két barna mókus vidáman kergetőzik a fán; pillanatokra megállnak, bujócskáznak egymás elől, majd újra továbbfutnak az ágakon. Szemük éles, mozdulataik gyorsak, és bár jelen vagyok a közelükben, nem tűnnek zavarban. Másfél méterre a fától a gyűjtögetés mezeje van: nem diót keresek, hiszen az még csak most kezdi bontogatni zöld burok fedelét, hanem a csillogó, érett szilvákat, amelyek mint apró, aranyszínű lámpások lógó ágon hintáznak. Kis bogyók, amelyek a földre szórt maguk mellett pompáznak, egyesek már a hangyák vendégszeretetét élvezik, mégis rengeteg társuk meredezik felfelé az ágak között. Annyira jólesik, ahogy csillogó színükkel hívogatnak, kivárva, hogy felfedezhessem őket a gyümölcsöző varázslatban.
A fosókaszilvának több elnevezése is akad, hiszen sok helyütt csak potyókának vagy lotyószilvának hívják, míg másutt titokzatosan csak óanabónak nevezik. Igazán elegáns név a cseresznyeszilva, de a francia mirabella hangzásával nemcsak szebb, hanem kultúránkat is tükröző élményt nyújt. Nem lenne remek, ha mi is szebben neveznénk el ezt a talán alacsonyabb rendű, de ízében gazdag gyümölcsöt? A szatmáriak viszont megtanulták megbecsülni, dicsőséges pálinkát készítenek belőle, ám a háziasszonyok inkább a bonyolult lekvárkészítés nehézsége miatt elhanyagolják a feldolgozást, ami kár, mert igazán ínycsiklandó ízélményt nyújtana.
Franciaországban, Metz városában például minden év augusztus végén hatalmas ünnepséget rendeznek a régió ikonikus gyümölcsének, a mirabellának. A Fêtes de la Mirabelle során több mint 70 éve várja a látogatókat látványos programokkal: szilvatorta- és pitesütő versenyekkel, vízi parádékkal, tűzijátékokkal, sőt, még királynő koronázása is szerepel a műsorban. A Moselle folyó partján elterülő városka ilyenkor megtelik életvidám emberekkel, akik örömmel hirdetik, hogy bár a kincsek lehetnek aprók, ha észrevesszük őket és ünnepeljük a jelentőségüket, az apró csodák is a maguk módján kiemelkedhetnek a hétköznapokból.
A magam módján hozzájárultam a fosókaszilvák felmagasztalásához, készítve belőlük ízletes, citrusos lekvárt. Az üvegekre nem a megszokott suta nevét írtam, hanem bátran alkalmaztam a „Parádóhutai Mirabella” feliratot. Ezzel a kis trükkel nemcsak a gyümölcsöt emeltem piedesztálra, hanem emlékezetessé tettem a szilvaszezon örömeit is.
