Sztyepan Boriszovics Veszelovszkij: Egy Digitális Historiográfiai Portré
2026 augusztusában, Sztyepan B. Veszelovszkij történész születésének 150. évfordulója alkalmából indult egy ambiciózus projekt, amely a generatív mesterséges intelligencia (MI) képességeit kívánta feltérképezni a történelmi narratívák rekonstrukcióján keresztül. A kérdés már önmagában is provokatív: vajon képes-e a mesterséges intelligencia valóban ismerni és értékelni egy olyan komplex életművet, amely tele van ellentmondásokkal és a történelem kihívásaival?
Veszelovszkij, aki mihamarabb túlélt a sztálini terror árnyékában, reflektálta az akkori társadalom dinamikáját, amikor azt írta naplójába: „Lehetetlen élni egy olyan nép körében, amelyet az ember megvet és nem tisztel.” Hassal a generatív MI által létrehozott szövegek nem mai módszereket követnek; különösen figyelembe kell venni azok összetett rétegeit. Az algoritmusok nem különböznek egy érdekes mesélőtől, akik a múlt történeteit próbálják rekonstruálni, csupán a valószínűségi mintázatok szerint konstruálnak szövegeket.
A Kutatás Alapelvei és Eszközei
A kutatás során hat különböző generatív mesterséges intelligencia modellt – Claude, Gemini, Copilot, Grok, DeepSeek és Alice – használtunk, mindegyik azonos utasításokkal dolgozott, hogy elkészítsen Veszelovszkij historiográfiai portréját. A hat válasz a középkori orosz társadalom- és birtoktörténeti jelentőségeiről, a legfőbb kutatási területeiről, valamint a XX. századi orosz történelem kiemelkedő alakjaként való elhelyezéséről árulkodott.
Az Ő életműve körüli kutatás nem csupán az általa teremtett értékekre terjedt ki, hanem arra is, hogy az MI által generált tartalom mennyire képes kritikai és elemző megközelítésre. A rendszer nem figyelt az egyes portrék megalkotásához szükséges mélyebb hangokra, mint például a származás, vagy a családi háttér amely meghatározó lehetett az életében és munkásságában egyaránt.
A Filozófiai Kihívások
Veszelovszkij nagy ívű kutatásai mellett később az őt ért posztumusz szakmai elismerés folyamata is megdöbbentően összetett volt. Az 1950-es években M. N. Tyihomirov vezetésével az Akadémia bizottsága a levéltári kutatások fontos munkáit ismét napvilágra hozta, azonban az utána következő évtizedekben megértették, hogy veszelovszkij személyisége és amerikai elidegenedése messzebbre mutatott. A mesterséges intelligencia azonban nem képes megérteni ezeket az emberi mélységeket; az, ami számára nem adat, az elvész a homályban.
Reflexiók és Megállapítások
A kutatás eredményei egyaránt tükrözik a generatív mesterséges intelligencia szilárd emlékezetét és annak korlátait. Ez a történeti rekonstruálás nem csupán Veszelovszkij életét elemzi, hanem azt is rávilágít, hogy a digitális konstrukciók képződése hogyan befolyásolja a tudományos diskurzus alakulását. Az algoritmusok, bár hihetetlen gyorsasággal képesek visszaadni a történelmet, egyben kihívást is jelentenek: a mesterséges intelligenciát nem tekinthetjük a történelmi igazságok forrásának, csupán egy eszköznek, amely új nézőpontokat kínál a tudás struktúrájának vizsgálatához.
A Veszelovszkij-projekt legfontosabb tanulsága, hogy a mesterséges intelligencia alkotta szövegek nem puszta forrástokszámé, hanem új, önálló historiográfiai forrásokká válhatnak. A budapesti tudományos közélet egyik fontos feladatává válik nemcsak az MI által generált anyagok kritikai elbírálása, hanem azok alaposabb, kontextuális elemzése is.
