Az Első Száz Nap
A parlamenti választás után hetek, sőt hónapok kellettek ahhoz, hogy a közvélemény valóban felmérje a helyzetet: a miniszterelnök nem Orbán Viktor, hanem Magyar Péter lett. Az Országgyűlésben nem a Fidesz, hanem a Tisza pártja birtokolja a kétharmados többséget, ezzel ténylegesen megbukott az a rezsim, amely hosszú éveken át megcsúfolta a kereszténységet és rémálommá változtatta a magyar demokráciát. Az emberek fejében elindult a megkönnyebbülés, ám a múlt sérelmei és a hatpárti összefogás 2022-es kudarca dühöt és apátiát hagyott maga után, és reménységül nem maradt más, mint a „minden véget ér egyszer” keveset vigasztaló gondolata.
Az önkényuralmi módszerekkel dolgozó Fidesz leváltásában egyre kevesebben hittek, sokan megbékéltek azzal a gondolattal, hogy Orbán Viktor és a fideszes bűnszervezet továbbra is hatalmon marad. E funkcionális peszimizmus ellenére száz nap telt el a Tisza-kormány megalakulása óta, amely alatt több kulcsfontosságú minisztériumot, például egészségügyit, oktatásit és környezetvédelmit állítottak helyre. Az utcákon eltűntek a gyűlöletplakátok, elhalt a lélekmérgező heccpropaganda. A Tisza-kormány egyértelműen Európa mellett tette le a voksát, elkerülve a putyini Oroszország körüli udvarlást, míg a Fidesz, amely annyira megpróbálta megerősíteni pozícióját, most romokban hever.
Fontos emlékezni arra, hogy Magyar Péter színre lépése előtt, körülbelül két és fél évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen történések következhetnek be. A Tisza-kormány miniszterelnöke a saját táborából érkező kritikák szerint is néha túlságosan tüzes és öntörvényű. E kritikai észrevételekben lehet némi igazság; az azonban vitathatatlan, hogy ha Magyar Péterben nem lett volna meg az a tüzes megszállottság, akkor valószínűleg nem lett volna képes nyíltan szembeszállni Orbán Viktorral. Az ő személyisége, paradox módon, a Fidesz rendszeréből fejlődött ki, és halk lázadás formájában éli baloldali identitását.
Magyar Péter számára nem csupán a választók miatt szokatlan, hogy ő lett a miniszterelnök; ezt a szerepet még meg kell tanulnia. Számos alkalommal bizonyította, hogy gyorsan alkalmazkodik a változó körülményekhez. A „száz nap” időszaka nem törvénybe iktatott, hanem szokásjog alapján elfogadott türelmi időszak, melynek során az ellenzék visszafogta kritikáit az új kormány elleni bírálatokkal szemben. Kérdéses azonban, hogy a Tisza megkapta-e a Fidesztől a megérdemelt méltányosságot, mivel a választók türelmetlenek. Érdemes átgondolniuk, mennyire diszfunkcionális állapotokat örökölt az új vezetés.
A gazdaság helyreállítása mellett a Tisza kihívása, hogy sikerüljön végrehajtania az elszámoltatást és az ígért vagyonvisszaszerzést. Amennyiben e téren csalódást okoz, és a felelősségre vonás elmarad Orbán Viktorig bezárólag, akkor saját erkölcsi alapjait kezdheti megroppantani. Kulcskérdés lesz az új választási törvény megalkotása is, amely lehetővé tenné a kisebb pártok számára a képviseletet, csökkentve ezzel a kétharmad biztosításának esélyeit és teret adva az arányosabb politikai reprezentációnak.
A társadalom mély poszttraumás stresszben szenved, amit az állapotok és a Fidesz kormányzásának következményei hoztak létre. Az elmúlt tizenhat év felszámolásához valószínűleg egyedül számos száz nap sem lesz elegendő.
