A Fidesz Ellenállása: Történelmi Igazságtalanság vagy Demokrácia Megőrzése?
A Fidesz nem csupán a hatalom új döntéseit kétségbe vonja; a párthoz közel állók egy új narratívát építenek, amely szerint a választási vereség a jogrend megszakadását jelenti. Ezzel szándékoznak megalapozni jövőbeli visszatérésüket, nem mint kormányváltást, hanem mint a törvényes rend helyreállítását. A demokratikus váltógazdaság egyik legnehezebb kihívásával néznek szembe: a vereség feldolgozásával. Míg a győztesek számára a felhatalmazás elfogadása elengedhetetlen, a veszteseknek nehezen lehet elviselniük, hogy az ország törvényesen folytathatja útját nélkülük.
Orbán Viktor megerősítette, hogy a Fidesz feladata a demokratikus jogállam helyreállítása, és az „Ellenállási nyilatkozat” hangsúlyozza, hogy az új hatalom tönkretette a politikai versenyt, lebontotta a fékeket és az ellensúlyokat, így az új politikai rendszer illegitim. A párt bojkottál egyes közjogi eljárásokat, míg a jogsértések nyilvántartására és az önkényuralom károsultjainak kárpótlására vonatkozó ígéretek is megjelennek nyilatkozataikban. A Fidesz így nem csupán egyes intézkedéseket kritizál, hanem az új politikai rendet egészében érvénytelennek tartja.
Velük ellentétben egy demokratikus ellenzék a választási vereséget elismerve, a kormány politikáját vitatva igyekszik felépíteni alternatívákat, míg a rendszer legitimitását nem helyezik a saját többségükhöz. A Fidesz „Ellenállási nyilatkozatának” logikája szerint a választási vereség nem csupán politikai kudarc, hanem a magyar törvényes rend megszakítását jelenti. Ezzel a retorikával a választói döntés nem demokratikus hatalomváltásként, hanem törvénytelen cselekedetként jelenik meg, megszámlálva egyfajta politikai meghamisítást is.
A párt a veresége következményeit illegitimnek nyilvánítva nemcsak a választók bizalmának elvesztését hárítja el, hanem annak következményeit is a külső tényezők számlájára írja. Ez a narratíva világszinten elmozdítja a vereséget a történelmi igazságtalanság irányába, miközben a kormányváltást önkényuralommá degradálja. Így a Fidesz nem csupán egy párt, hanem egy állítólagos történelmi jogsértés képviselője, amely folyamatosan arra törekszik, hogy az eseményeket a régi, saját narratívájukban keretezze.
A politikai restauráció nem csupán a hatalom megszerzéséről szól, hanem a történelmi igazságtalanságok orvoslásáról is. A Fidesz narratívájában nem csupán kormányt váltanának, hanem visszaállítanák Magyarország törvényes rendjét. Mindez a jogállam nyelvét olyan eszközként használja, amely igazolja a hatalomigényt, ahelyett, hogy az önkorlátozást sürgetné.
Ha a Fidesz a jövőben visszanyeri a hatalmat, nem egyszerű politikai váltásként tekint az eseményekre, hanem mint a jogrend helyreállítására. Politikai stratégiájuk már most egy olyan diskurzus köré épül, amely a károsultakról és az eszközökről szól, amelyeket a jövőbeni elszámolás érdekében állítanak össze. A jogállam nyelve jelentősen megváltozik, amikor már nem az önkorlátozásról, hanem a hatalomigény legitimizálásáról van szó.
A Fidesz által épített narratíva az új többség által hozott döntéseikkel szemben az egész politikai rendszer érvénytelenségének érzését kelti. Ez a mechanizmus nem csupán a választók bizalmának helyreállítását célozza, hanem egy újfajta politikai diskurzus fenntartását is, amely lehetővé teszi számukra, hogy megkérdőjelezzék a jogállami kereteket, amikor az ő államellenes- vagy önkényuralmi álláspontjuk kerül napvilágra.
A jogállam tehát nem csupán szavakban, hanem a Fidesz által képviselt értelmezéseken keresztül válik eszközzé, amely a párt nem csupán ellenzéki szerepvállalásának megkérdőjelezésére, hanem a törvényesség megőrzésére is szolgál.
