Száz nap a Fidesz ellenzékben
A demokratikus hagyományok szerint az új kormányok számára adott száznapos türelmi idő egyfajta lehetőséget biztosít számukra, hogy felvegyék a fonalat és megmutassák, milyen problémamegoldó képességgel rendelkeznek. Ez a gyakorlat régi hagyományokra vezethető vissza, állítólag már Franklin Roosevelt idejéig is, azaz a huszadik század harmincas éveiig. Azonban nemcsak a kormány részéről indokolt a várakozási idő, hanem az ellenzéknek is szüksége lenne arra, hogy türelmesen szemlélje a helyzet alakulását. Ki gondolta volna csupán fél évvel ezelőtt, hogy a kormánypárt, amely valaha csaknem minden hatalmat magához ragadott, ilyen szétesett és inkompetens állapotba kerül? Jelenleg a Fidesznél nem egyértelmű, hogy ki áll a vezetés mögött, és sokan úgy érzik, hogy a párt jövője homályos, a célok pedig elérhetetlennek tűnnek, egyesek az összeomlásban bíznak, abban, hogy így talán visszanyerhetik a népszerűséget.
Ha megvizsgáljuk az eltelt 100 nap ellenzéki teljesítményét, szembetűnő a fejetlenség és a hiányosság. Az előre megjósolt politikai csapdák – amelyek a hatalomváltásellenes személyek részéről nem is olyan régen megfogalmazódtak – rendre megbuktak. Sulyok Tamás, aki egyedüli védelmezőként próbálta megóvni a bukott rezsimet, gyorsan kiábrándult a feladatból, míg a Fidesz által kinevezett Alkotmánybíróság is feladta. Az egykori vezetők, mint Polt Péter vagy Hende Csaba, akik korábban a kormányhoz tartoztak, mára az ellenzékhez kapcsolhatók – ez a definíció talán közelebb áll a valósághoz, mint amit a független szereplők mivoltára utaló kifejezések sugallnak.
A frakcióvezetői helyzet folyamatos cseréje, noha a tényleges politikai párbaj még el sem kezdődött, a helyzet zűrzavara. Számos ügy létezik, amellyel foglalkozni kellene, de a Fidesz eddig nem tudott olyan szakpolitikát bemutatni, amely valóban hiteles lenne. Ez eddig is világos volt, hiszen az eddigi teljesítményük alapján még kormányon sem tűntek ütőképes szakpolitikusoknak, hiszen a hatalom és a pozíció elfedte a retorikai és szakmai hiányosságaikat.
De ki is ért a Fidesz körüli csapatban a legfontosabb területekhez, mint az energia, vízügy vagy klímaváltozás? A politikai színtéren létezik ilyen területet értő szakember, és ha igen, miért rejtőznek 100 napja? Ha pedig nincsenek, akkor felmerül a kérdés, hogy az országot 16 éven keresztül irányító párt hogyan tudott meglenni úgy, hogy nem biztosított szakértelmet a legfontosabb kérdésekhez.
Ha a fentiek igazak, az rengeteg kérdést vet fel, de egyben lehetséges irányt is adhat a jövőbeli építkezéshez. Érdemes lenne egy olyan szakpolitikai csapatot összeállítani, ahol nem csupán Orbán Viktor bizalma állna a valódi, diplomával rendelkező szakértelem mögött. Ezzel a hitelességük megerősödhetne, hiszen a Fidesz nem állíthatja, hogy pótolhatatlan a hazai politikában. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar politikai palettáról eltűnt formációk többsége éppen azért volt képtelen fenntartani magát, mert nem tudtak semmi újat és használhatót kínálni.
Jelenleg a Fidesz is azt az üzenetet közvetíti, hogy nem pótolhatatlan – még a „Putyin magyarországi kiszolgálói” szerepben is található agilisebb szereplő, ami arra utal, hogy a kormányzás terén szükség van változásra és átalakulásra.
