Bognár Péter kapta az Esterházy Irodalmi Díjat
Bognár Péter nyerte el idén az Esterházy Irodalmi Díjat az Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényéért. A Magvető gondozásában megjelent kötetet a Margócsy István irodalomtörténész, Terézia Mora író, D. Tóth Kriszta író, újságíró, Dejcsics Konrád bencés szerzetes, gimnáziumi tanár és Mácsai Pál színművész alkotta zsűri ítélte a legjobbnak.
Az ünnepélyes díjátadót csütörtök este rendezték az Örkény Színházban. Gáspár Máté igazgató a szerda esti Zeneakadémián rendezett búcsúztatást idézte fel, ahol a nemrég elhunyt Nádas Pétertől vettek végső búcsút. Szavai szerint a díj a legmegfelelőbb gesztus minden elbizonytalanodásra, mert ráirányítja a figyelmet a kortárs magyar irodalom jeleseire.
Tarr Zoltán, az Esterházy Magyarország Alapítvány meghívásának eleget tevő első kulturális miniszter arról beszélt, hogy az irodalom olyan érték, amely a múltban gyökeredzik, párbeszédben áll a jelennel, és a jövőről is gondolkodásra késztet. Esterházy Pétert idézve hozzátette: az irodalom nem a béke követe, ha egyáltalán valakié, akkor a szabadságé.
Az est Út és utazás címmel, Bíró Kriszta szerkesztésében vált művészi produkcióvá. A shortlistre került művekből vett részleteket Friedenthal Zoltán, Kókai Tünde és Szandtner Anna szólaltatta meg, a nemzetközi versenyen Esterházy Fődíjat nyert amerikai Poiesis Quartet kortárs zenei darabokat játszott, Lőrincz Katalin vetített tánca pedig egységes előadássá állt össze.
Az Esterházy Magyarország Alapítvány által 2025-ben alapított elismerést minden évben az az író vagy költő kapja, aki az előző naptári évben kiemelkedő regényt vagy verseskötetet adott közre. A díj alapítói olyan műveket kívánnak elismerni, amelyek humanista világlátásukkal, szabadságtörekvéseikkel, felelős szeretetükkel, feddhetetlen jóakaratukkal és nyelvi igényességükkel járulnak hozzá ahhoz, hogy Magyarország, Európa és az egész világ humánusabb hellyé váljon. A díjat elsőként Darvasi László vehette át a Neandervölgyiek című regényéért.
A szakmai zsűri idén konszenzussal választotta nyertesnek Bognár Péter művét. Margócsy István laudációjában a regény kétértelműségét emelte ki, és úgy fogalmazott: Bognár parodisztikus hajlama nagyszabású, karneváli panorámát fog át. A szerző nem lineárisan meséli el a nyomozást, hanem töredékessé oldja az eseményeket, a pikareszk kalandozásokat párhuzamos történetekként mutatja be.
A nyomozást és az önmegismerést, a személyes szenvedéstörténetet és a kudarcot végig szentimentális és önironikus kommentárok kísérik. Margócsy arra is felhívta a figyelmet, hogy Bognár az elbeszélés irodalmi hátterét folyamatosan játékba hozza, hol Beckettre, hol Sterne-re, hol Plutarkhoszra utalva. Mindezt antikizáló, legerősebben talán az epikuroszi hagyományra visszavezethető humor fogja össze, amely egyszerre képes humorosként láttatni a jó és a rossz világban betöltött szerepét, valamint ezek megítélését.
Bognár Péter és a műsorvezető Winkler Nóra beszélgetéséből az is kiderült, hogy a kétértelműség, az önirónia és a humor nemcsak a regény sajátja, hanem szerzőjétől sem idegen. Bognár Péter szerint az olvasó többet tud a műről, mint a szerző, így az igazi nyomozás csak most kezdődik.
Az Esterházy Irodalmi Díj idei shortlistjére Barnás Ferenc Most és halála óráján, Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg, Fancsali Kinga Nem a haláltól, Kollár Árpád Nád, Szálinger Balázs Mintha repülnék (Petőfi nyomán a Felföldön), Takács Zsuzsa A maradás szégyene és Tóth Krisztina Szeleknek fordít című műve került fel.
