Az oroszországi választásokon már csak látszatpártok indulhatnak
Oroszországban a vasárnapig tartó választásokon a szavazás formaságain túl már semmilyen valódi verseny nem maradt. Az orosz demokrácia eróziója nem most kezdődött, de mára olyan szintet ért el, amely a legjobb indulattal sem nevezhető másnak, mint kőkemény diktatúrának.
Vlagyimir Putyin 1999 decemberében kezdődött hatalomra kerülése óta fokozatosan, lépésről lépésre számolta fel a jogállamiságot. Az első radikális váltás a 2011-es tömegtüntetések után következett be, amikor tíz- és százezrek vonultak utcára a decemberi dumaválasztás elcsalása ellen tiltakozva. Ezután a rezsim többé nem kockáztatott.
A 2011-es választási csalás azonban már évek óta kódolva volt a rendszerben. A liberális ellenzék és a jogvédők már akkor figyelmeztettek a veszélyre. Václav Havel volt cseh államfő egy 2008-as interjúban arról beszélt, hogy Oroszországot a KGB és a maffia szövetsége vezeti, és a Putyin-rezsimben összefonódik mindaz, ami a kommunizmusból és a kapitalizmusból a legrosszabb.
A civil szervezetek, a független média és a rezsim kritikusainak megbélyegzését szolgáló első külföldiügynök-törvényt 2012 novemberében fogadták el, s azóta többször szigorították. Gyakorlatilag nincs már Oroszországban olyan szervezet, média vagy magánszemély, amely nyilvános kritikát fogalmazott volna meg, és megúszta volna a megbélyegzést vagy a börtönt. Sokan az életükkel fizettek kitartásukért, mint Alekszej Navalnij.
Oroszországban ma nincs ellenzéki sajtó, és nincs ellenzéki párt a dumában. Az egyetlen háborúellenes pártot, a Jablokót kizárták a versenyből, majd egyéni jelöltjeit is sorra kiiktatták. Az igazságszolgáltatás zokszó nélkül hajtja végre a Kreml utasításait, a bíróságok és az alkotmánybíróság ugyanolyan kellékei a rezsimnek, mint a duma látszatellenzéki pártjai. Az ukrajnai háború kirobbantása óta nyílttá vált az elnyomás, és a szovjet éra minden jól ismert kelléke visszatért.
A mostani voksolás mérföldkő. Korábban, bár a választásokat manipulálták és elcsalták, egyetlen dolgot még őriztek: a valódi verseny látszatát. 2011 óta előre tudni lehetett, hogy az Egységes Oroszország kétharmados győzelmet arat, és csakis olyan párt juthat be a dumába, amely együttműködik a rezsimmel. De korábban a kampányban megszólalhattak mások is, azon pártok képviselői, amelyek nem a rendszer részei. Számuk az utóbbi tíz év alatt 75-ről 17-re esett vissza, de hangjuk valamennyire még hallható volt.
A Jabloko kizárása is emiatt történt: ha a párt indulhatott volna, a hatályos törvények értelmében ingyenes műsoridőt kellett volna kapnia az állami médiában. Nem jutott volna be a dumába, de üzenete veszélyesen sok emberhez eljuthatott volna, pont akkor, amikor az orosz lakosság elégedetlensége soha nem látott magasságokba emelkedett a háborús nehézségek miatt. Így ezúttal már kizárólag olyan pártok indíthattak listát, amelyek a duma tagjaiként mentesültek az aláírásgyűjtési kötelezettség alól.
Az emigrációban működő ellenzéki The Moscow Times beszámolója szerint, bár a televíziós viták hivatalosan a választási kampány részét képezik, Putyin soha nem vett részt ilyeneken, és az Egységes Oroszország számos jelöltje is követte a példáját. Rjazanyban az állami Rosszija 1 televízió két egymást követő napon is kísérletet tett arra, hogy stúdiójába hívja az Állami Duma jelöltjeit, a műsorvezető azonban mindkét alkalommal röviddel a bevezető után lezárta az adást, mivel senki sem jelent meg.
